Amikor klappolnak a dolgaid azok is amik soha nem szoktak.Nagy meglepetésedre még eszméletlenül sikerülnek is és azt gondolod semmi, de semmi a retek ég világon nem fogja a te csudi mudi faszányos pink csillámokkal teli napodat tönkretenni..... na i...
Megjött a kövi rész. Ahogy ígértem lesznek benne híres szereplők.8
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Baktattam az úton a fülhallgatón ezerrel nyomattam a zenét.Vajon milyen lesz minden ha elköltözünk?Jó mondjuk ahoz össze kéne pakolnom a cuccaim amit már megint elhalasztok pár órával.Na nem baj majd ha otthon leszek megcsinálom.Valójában már nem is az otthonom amik odakötnek azoknak nagy része már be van dobozolva.De az emlékek mindig visszazökkentenek ,hogy "Baszki itt éltél 15 évet és most itt hagyod".A barátaim nem jöhetnek velem,nem fogok velük minden nap találkozni, ha szar napom lesz nem lesznek ott nekem.Vadonatúj lesz minden.Egy részem rettenetesen fél, mi lesz ha nem fogom szeretni az új életem?A másik felém meg majd kicsattam az örömtől új környezet,új lakás,iskola.Meg persze Los Angeles a kedvenc városom.Bár semmi nem lesz olyan mint volt.De 1 dolog viszont megfog maradni ami nem más ,mint az én idióta barátnőmmel a barátságom ami gyerek korom óta kísér.Mióta az eszemet tudom imádom. Igen ez az én BFF-em felhőcske vagyis Lottie Tomlinson.A családjával ők is ide költöznek mivel anyáék egy helyen dolgoztak és áthelyezték őket.
A busz kizökkentett a bambulásomból.Mivel se bérletem se pénzem felszálltam hátul.Úgyhogy most illegálisba tolom.Meg is érkeztem csak pár háznyira laknak.Úgyhogy szedtem a virgácsaim a bakcsimban.
-Madison te szopadék, told befele a seggedet!-visítja valaki az emeletről, ugyan ki más mint az én kis szarházim.
-Te szarzsák, én azzal a kómás nyomorék fejjel kussolnék inkább -kezdtem befelé szaladni a panel házba kettesével szedtem a fokokat.Alig várom mit reagál a cipőmre. Együtt néztük ki és röhögtünk rajta ,hogy na ilyen nekünk soha nem lesz. Épp amikor már felértem rámjött a hapci na ikyenkor úgy nézek ki mint egy új szülött nyuszi összehúzódva, csukott szemmel ,két kezem a nózimnál amikor az ajtókivágódik előttem és fejbe ver.Aztán mielőtt seggeltem volna egyet ,valaki elkepta a karom...Kék szempárba ütközik a szemem meg egy csodás mosolyba.Ő Louis... felhőcske tesója.
-Hello nyuszika.-mondja vigyorogva.Az arcunk eléggé közel került egymáshoz.
-Szia-mondtam kábultan.-Azt már nem tudom ,hogy azért szédültem ,hogy ennyire közel volt hozzám vagy meg az ajtó ütésből.
-Ebolásan nem illik meglátogatni embereket ugye tudod.-rontja el a pillanatot.
-Hát csak oda jöttem ahonnan el kaptam -röhögtem el magam aztán odébb löktem és szaladtam befelé ahogy vissza néztem épp bemutatott egyet amire válaszoltam egy puszi dobással.
