A földrajz tanárom.

57.

Egy kattanást hallottam, majd letöröltem a könnyeimet s kicsit ellöktem magamtól Hardint.

-Muszáj sietnünk, ha kiderül hogy én ide beszöktem nagy bajban leszek -suttogtam, majd erősebben megtöröltem a szemeimet, mire Hardin egy aprót bólintott

-Ki kell jelentkeznem, találkozzunk valahol kint -hadarja le gyorsan Hardin majd az ágya felé fordult s kihúz valamit a párnája alól mire odakapom a fejem s egy halvány mosolyt ejtek. Közös kép.

-Siess, a recepciós pultnál várlak -motyogtam, majd megfogtam a kajáldás kocsit s elkezdtem kifelé tolni mikor egy szorítást éreztem a karomon, majd Hardinra pillantottam

-Vigyázz magadra -suttogta, mire egyet bólintottam s indulni készültem

Körülnéztem, de tiszta volt a levegő. Mivel lelkiismeretes ember vagyok elvégzem a feladatot, ami vállaltam hiszen a kezemben lévő lapokon szereplő emberek az ételre várnak.

Miután mindenkinek kiosztottam a vacsoráját, elindultam a "Kijárat" felirat felé s becsuktam magam után az ajtót. Letettem a kocsit a többi mellé majd kimentem egy ajtón ami a folyosóra vitt. Megkerestem a raktárat , s arra a helyre mentem ahova a ruháimat rejtettem el. Gyorsan vissza vettem a ruháimat, s lassan kiosontam. Körülnéztem, majd a szennyes felé vettem az irányt s beledobtam a ruhát amit viseltem majd elindultam a váró részre s leültem a recepciós pulttal szembe.

Pár perccel később zörgést hallottam a jobb folyósóról mire reflex szerűen odakaptam a fejem. Hardin mikor megpillantott elmosolyodott, s a fejével az ajtó felé bökött.

-Mehetünk? -kérdeztem tőle, mire csak egyet bólintott s maga elé engedett

-Mivel jöttél el idáig?

-A saját autómmal -motyogtam, majd kinyitottam a nagy kapu ajtót, s tartottam míg Hardin nem ért el odáig. Lépéseim egyre nagyobbak lettek mikor megpillantottam hogy nincs messze az kocsi. Elő kerestem a kulcsot a zsebemből, majd kinyitottam a kocsit s intettem a fejemmel Hardinnak hogy szálljon be. Amint bepattantunk mindketten, elindítottam a motrot s feltekertem a fűtést majd Hardinra pillantottam.

-Haragszol rám? -suttogta, majd egy pillanatra ő is hátra nézett hogy nincs-e valami a kocsi mögött, majd továbbra is az arcomat kezdte el vizslatni

-Végre volt valami izgalmas programom péntek estére -forgattam meg a szemeimet, majd a főútra kanyarodtam

-Figyelj Holly -suttogta továbbra is, mire egy pillanatra ránéztem

-Nem. Nincs semmi figyelj, vagy hogy hallgass meg Holly. Igen, haragszom rád, Hardin -szorítottam meg a kormányt majd próbáltam az útra koncentrálni a további 20 percben.

Egyszer csak arra lettem figyelmes hogy bekanyarodok Hardin utcájába, majd pár perccel később pedig lekanyarodok a házánál. Leállítottam a motrot, majd kérdő tekintettel Hardinra pillantottam.

-Rendben leszel? -suttogtam, mire Hardin rám nézett s egy aprót bólintott mire magamban imádkoztam hogy így legyen. Csak ültünk az autóban, és néztünk kifelé Hardin kidülledt szemekkel bámulta az utat míg én a kormánnyal szemeztem.

-Mennem kéne -suttogtam, mire Hardin még mindig pislantás nélkül bámult ki a fejéből

-Meddig fog ez tartani?

-Mi?

-Érzem hogy undorodsz tőlem -motyogta Hardin, majd rám nézett mire felnevettem kínomban

-Miért undorodnék?

-Egy szánalmas kis köcsögnek tartasz, mert a válladon bőgtem -horkantott fel

-Ez nem igaz Hardin -fordultam felé

-Akkor miért nem akarsz bejönni velem abba a szaros házba?

-Sok volt ez nekem mára -dörzsöltem meg a halántékom, mire Hardin felhorkantott

-Nem kértelek hogy gyere értem!

-Hiányoztál -suttogtam, majd lehajtottam a fejem hogy ne lássa, már megint folynak a könnyeim

-Én a te dolgaidat tiszteletben tudom tartani, te az enyémeket miért nem?

-Miről beszélsz?

-Csak 5 kezelés lett volna, ami azt jelenti hogy 5 hónap.

-Hardin.. Még mindig nem érted? Nem halálos beteg vagy mint az édesanyád. Neked nincs szükséged kezelésekre, csak arra hogy kontrolláld önmagad.

-És ha pont ez nem megy?

-Bízok benned, sikerülni fog! -pillantottam rá, mire elmosolyodott majd lenézett a kezeire

-És velünk most mi lesz?

-Kell nekem egy kis idő, míg feldolgozom a történteket -suttogtam, mire Hardin rám nézett s bólintott

-Megértem.

-Holnap találkozunk? -suttogta, mire felkacagtam

-Holnap szombat. Pihend ki magad, Styles! -kacagtam fel, mire Hardin elmosolyodott majd kiszállt az autóból s megkerülte azt. Az ajtóból vissza fordult, majd a szőnyege alól kivette a kulcsot s megfordult hogy rám nézzen, majd egyet intett mire én is vissza intettem neki.

Adnom kell neki egy kis időt, mindkettőnk érdekében. Neki is nehéz döntés lehetett bemenni oda, és most nehéz lesz neki feldolgoznia hogy mik történtek vele. Míg vele törődtem, megint elfeledkeztem magamról, mint ez az 5 hónap alatt minden egyes nap. Velem miért nem törődik senki sem hogy én mit érzek?