Felénk lépdelt, én pedig megszorítottam Jáci kezét.
-Nyugi.-suttogta majd bíztatóan rámmosolygott. Én csak álltam ott, és néztem. Megjelent előttem, de csak egy pillanatra, aztán elhaladt mellettem, súrolva a vállam. Nem tudtam mit tegyek, sírjak vagy nevessek. Én hülye elhittem, hogy ide jön. Hozzám!
Csalódottan mentünk ki a tesiteremből. Kezdődött a csodálatos töri. Jácival leültünk, mint jókislányok, és elővettük a töricuccot. A tanár bejött és azonnal kihívott egy felelőt. Szegény Zsolti. Bár őt nem kell félteni. Zsolti szép lassan kibattyogott a táblához, és várta a kérdést.
-Nos fiam, mit vettünk múlt órán?
-Nem tom, én aludtam.-a tanár arca megrándult, de folytatta.
-Valamire biztosan emlékszel. Mikor halt meg Mária Terézia?
-Hát, az a vén punci tuti régen.-az egész osztály szakadt a röhögéstől. Ám a tanár nem nagyon díjazta a választ.
-Menj le az igazgatóhoz! Most!-Zsolti röhögve hagyta el a termet.
Kettőkor végeztünk, és Jáci azzal nyaggatott, hogy menjek el vele a holnap esti "nagyonmenő" buliba.
-Tudod, hogy nem vagyok bulizós típus..
-Tudom, de te is megérdemled néha a lazítást.
-Oké..de csak 1-2 órára.-adtam meg magam.
-Ezaz! Imádlak!-ugrált örömében. Hát..Jáci már csak ilyen.
Még dumáltunk kicsit, aztán elköszöntünk.
Mire mindennel kész lettem, már alig bírtam nyitvatartani a szemem. Vajon holnap mi vár rám? Inkább alszom egyet..
