Ez egy hely, honnan kiutat ember nem ismer,
Imák mindhiába, itt nincs ördög se isten!
Csak a magány, mi mindenütt körbevesz
És a nyomasztó csend, lelkileg tönkretesz.
Ez egy hely, hol percek napokat érnek.
Nincs szeretet, ami holt szívet éltet.
Remény is csak egy csészényi létezik,
Épp ész értelme itt örökké elveszik.
Ez egy hely, mit halkabb árnyak uralnak.
Egy terv volt, merült az is a kudarcba!
Meg a rettegés, mikor látni itt a vég,
Teszi a nyomorék, mit kellett volna már rég.
Könyörög, hogy majd megbocsájtást nyerjen,
Mert már tudja, végzetét éri e helyen.
Elfogadta az elemésztő átok hatalma,
És már fogadja őt a Sötétség Birodalma!
