Szia szeptember, bánatos barátom
Újra a magányom hírét hozod?
Tudtad, hogy tömegben vagyok leginkább egyedül?
Tán csak az lehet barátom, ki nem szól hozzám,
Így nincs nézeteltérés sem.
Na de mit jelent az ősz a szerelemre nézve?
Véget ér, ami kezdetét sem vette.
Egy amolyan "lehetett volna valami, csak..."
Nem baj, ezt is megszoktuk,
Az egyedüllét nem okoz csalódást.
Na és a remény? Az meg hová lett?
Hisz január elsején az végtelennek tűnt.
"Megteszem ezt is, meg azt is. Még akár király is lehetek."
Na de most... ha önszántamból felkelek, az már siker,
Mert egyébként ritkán van értelme.
A kiszámítható jövő,
Hogy nem leszek se bölcs, se boldog,
Csak amilyen eddig,
Ismét magam siratom.
Bocsánat.
