Break my rules for you a.i

2.

*Lily szemszöge*

Reggel kómás fejjel ébredtem, ami nem meglepő, hiszen konkrétan szétbőgtem az agyamat az éjszaka folyamán, és a legviccesebb, hogy ezt a rohadék bátyám észre sem vette. Miután túljutottam a sokkon, amit a kinézetem okozott, a mobilomért nyúltam hátha VALAKI küldött nekem üzenetet. De persze sehol semmi. A lépcsőn lefelé lépkedve megláttam, hogy anyu már a konyhában sürög-forog majd a kanapé felé pillanatva megakadt a szemem Luke-on, ahogy éppen fifázik. Azonnal gyorsítani kezdtem a lépteimen, majd amikor odaértem akkorát bemostam neki, hogy még én magam is meglepődtem rajta.

-Te büdös szemét!-ordítottam neki, miközben mégegyszer pofán vágtam teljes erőmból

-Te megőrültél bazdmeg?-dörzsölte meg az arcát Luke

-Lily! Tudod, hogy ebben a házban nincs erőszak!-rivallt rám anyám

-Ó igen? És ez arra is vonatkozik, ha kiderül, hogy a szeretett édes bátyuskám lefizette az állítólagos pasimat, hogy játsza el, hogy szeret miközben kamu volt az egész? Hmm? Tényleg nem érdemel egy büdös nagy pofont, amikor hagyta, hogy a húga másfél évig hazugságban éljen?-kérdeztem kiabálva

Anyu megvetően nézett Luke-ra. Tudtam, hogy meg fogja érteni, hiszen ő is nő.

-Luke, hogy voltál képes ilyet tenni a húgoddal?-kérdezte anya felháborodtan

-Én csak segíteni akartam...-mondta Luke bűnbánóan

-Hát baromi sokat segítettél mondhatom! Ashton meg te beetettétek velem, hogy végre valaki tőrödik velem, erre kiderül, hogy az egészet csak kényszerből csinálta?-időközben potyogni kezdtek könnyeim, mire anyu magához ölelt

-Shh...semmi baj kicsim-próbált nyugtatgatni anya

Letöröltem a könnyeimet majd anyához fordultam:

-Láttam nutellát a hűtőben, úgyhogy ha lehet, felmennék vele a szobámba-mondtam, majd meg se várva anyumék válaszát felbaktattam a lépcsőn a nutellás dobozommal együtt

A szobámba érve bekapcsoltam a gépemet, majd egyből felmentem a facebookra. Egy új üzenetet kaptam. És feladója nem más, mint Ashton Irwin.

Ashton: Lily, én tényleg sajnálom. Ha visszafordíthatnám az időt nem vállaltam volna el ezt a szart...

Hűha, Ashton aztán tudja, hogy kell bocsánatot kérni. Ha lehet, akkor mostmár még ramatyabbul érzem magam. Ha még kamuból is, de együtt voltunk másfél évig, és úgy jellemez engem, hogy szar? Ezek szerint egy szarnak tekint, hát bekaphatja!

Lily: Rohadj meg!

Ashton: Tudom, hogy most nagyon feldúlt vagy, de muszáj lesz kulturáltan leülnünk és megbeszélni ezt.

Lily: Nincs ezen mit megbeszélni. Szerinted a másfél éves "kapcsolatunk" egy szar volt, sőt, ha pontosítunk, szerinted ÉN egy szar vagyok. De nem baj, legalább most már tudom, hogy a személyiséged is egy rohadt nagy kamu volt :) -írtam, majd lecsaptam a laptopom fedelét.Annyira gyűlöltem. Én szerelmes voltam/vagyok ebbe a srácba, ő pedig csak egy szarnak tekint engem.

Úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább, valakivel beszélnem kell. Így hát felhívtam legjobb barátnőmet Clarát, aki, ahogy meghallotta kétségbeesett hangomat, egyből hozzánk indult, Azt hiszem az az egyetlen jó ebben a helyzetben, hogy én nem leszek egyedül, mert tudom, hogy a barátaimra mindig számíthatok.

20 perc múlva kopogtattak az ajtón, mire lesiettem a lépcsőn. Ahogy meglátta Clara ezt az „egész este bőgtem és valószínűleg még fogok is" fejemet azonnal szoros ölelésbe zárt. Miután elengedett, arcomat kezdte fürkészni.

-Jézusom te lány, mi a franc történt veled?-kezdett kérdeződsödni egyből

-Ezt inkább a szobámba beszéljük meg.-majd egyből a lépcső felé kezdtem húzni.

Miután elhadartam neki a történetet, néhol a könnyeimmel küszködve, néhol pedig forrva a dühtől, először Clara se jutott szóhoz, pedig ő mindig tudja mit kell mondani.

-Szóval azt akarod mondani, hogy Ashton részéről ez az egész kapcsolat csak egy színjáték volt?-kérdezte hitetlenül

-Clara!-rivalltam rá-hát nem ezt magyaráztam eddig?

-És tényleg a bátyád ötlete volt az egész?-kérdezte még mindig úgy, mint aki a felét sem hiszi el

-Attól még, hogy rákérdezel minden apró kis részletre, a válaszom még mindig igen marad-mondtam gondterhelten

-Ha ez igaz, akkor a szart is kiverem mindkettőből!-váltott át agresszívbe. Igazából Clara rendkívűl lányos lány, így még a légynek se tudna ártani, de ha rólam van szó, akkor úgy viselkedik mint egy muszklis csávó, aki bárkivel elbír.

-Hát Lukenak bár bemostam kettőt-mondtam büszkén

-És mi van Ashtonnal?-tért rá a lényegre

-Ma ezt küldte nekem facebookon-mutattam felé a telefonom

Clara elolvasta a beszélgetést, majd pár percig tátott szájjal bámulta a képernyőt, és mikor eljutott a tudatáig, hogy nem képzeleg, és ez a valóság, elsötétült a tekintete

- Az az aljas kis mocsadék!-akadt ki Clara. Valójában kicsit fájt, hogy így beszélt Ashtonról, pedig jelen pillanatban én sem tudtam volna más szóval jellemezni.

-És én még igazán kedveltem azt a gyereket!-szitkozódott tovább Clara-Tudod mit? Most azonnal felhívom

-Clara, kérlek ne..-mondtam, de nem hallgatott rám

-Halló?-halottam a vonal másik végéről

-Óh, helló Ashton, Clara vagyok. Emlélszel rám? Ó, de édes vagy, csak azért hívtalak, hogy figyelmeztesselek, ha meglátlak az utcán, a szart is kiverem belőled kisöcsém! Nem, nem gondolom, hogy lekéne nyugodnom! Senki sem bánthatja a legjobb barátnőmet! Persze persze, te nem akartad bántani! Tudod, hogy hogy tönretetted ezt a lányt? Javaslom, hogy kerülj el jó messzire barátocskám, mert nem állok jót magamért!-mondta majd bontotta a vonalat.

-Na, mit szólt?-kérdeztem félénken

-Hagyjad már, csak dadogott mint egy ovis!-nevetett fel, amire én is elmosolyodtam egy kicsit.

Clara felajánlotta, hogy itt alszik nálunk, így hát a nap további részét csajos filmek nézésével töltöttük, ami le is kötötte egy darabig a figyelmemet...