My New Life With Him

Haramadik fejezet

Szeptember 2

Alig aludtam valamit, ugyanis miután meg láttam Kevint, attól féltem, hogy bemászik az ablakomon. Végül kiderült, hogy én paráztam túl a szitut, mert a drága fiúnak csak azt volt a terve, hogy halálra ijesszen, nos sikerrel járt. Reggel úgy néztem ki, mint akin átment egy úthenger. Öltözködés közben arra jutottam, hogy visszavágok ennek az öntelt baromnak. Az órára nézek már megint késésben vagyok, meglepő, nem? Hát nem. Kiléptem az ajtón, miközben a zárral vacakoltam két óriási tenyér került a derekamra. A kezek tulajdonosára néztem, majd ijedtembe beletörtem a kulcsot a zárba, csodás. A mögöttem álló fiú már szinte a földön fekve röhögött, a nevetéstől fulldokló srác Kevin volt, az én drága szomszédom akimiatt nem aludtam órákon át.
-Örültél az esti látogatásomnak? - kérdezte, a megszokott öntelt vigyorral, ilyenkor szivesen felképelném.
-Örülnék, ha legalabb most békén hagynál, mint láttad sikerült beletörnöm a kulcsot az ajtóba, és akkora mázlim van, hogy anyaék elutaztak a huszadik házassági évfordulójukat ünnepelni, szóval alhatok az utcán. - feleltem kissé ingerülten. Már vártam milyen nevetséges valaszt fog adni a nyávogásomra.
- Figyelj, ha gondolod aludhatsz ma nálunk. - mondta és megértően mosolygott mellé. Az arcom lefagyott, a lábam a földbe gyökerezett annyira meglepodtem.
- Kösz, de inkább alszom az utcán. - feleltem flegmán.
- Akkor mondom úgy, hogy ma nálunk alszol, nem fogom hagyni hogy az utcán aludj. Akár mennyire egy érzéketlen fasznak látszok, tudok normális is lenni. - mondta majd magához húzott. Nem tudok kiigazodni ezen a fiún.
-Hát, köszönöm. - nyögtem ki 10perc múlva de arra már oda is értünk, nos igen elég lassú egy felfogásom van. Suliban egy szót nem szólt hozzám a pizsiparti társam, kiismerhetetlen ez a fiú. Vége az utolsó órámnak, szememmel Kevint kutattam, de se sehol sem láttam, ugyanis mögöttem állt, és megismétlődött a reggeli sztori, kezeit újra a derekamon pihentette. Az egész osztály minket bámult, én pedig sikeresen elpirultam amit Kevin is észrevett.
- Na cica, indulhatunk? - semelyes hangon súgta a fülembe az előbbi szavakat. Én csak bólintottam, majd követtem a világosbarna hajú 185centi körüli srácot. Egyébként ha nem nézzük a perverz, idegesítő oldalát egész elviselhető. Bár az őszintét megvallva, izgulok az este miatt. Az útközben egy szót se szóltunk egymáshoz, végül 10perc múlva már az ajtajuk előtt álltam, és Kevin édesanyjával találtam magam szembe, aki kedvesen mosolygott.
-Szia Lorin, én Gréti vagyok, Kevin már ideszólt, hogy nálunk töltöd az éjszakát, érezd magad otthon. - kacsintott rám az angyali mosolyu nő.