1. rész
„Takarodj a sarokba vágd fel az ereid" - állt az emailjeim között. Sóhajtva rányomtam a „Delete" gombra, és lezártam a telefonom képernyőjét. Legördült az első könnycsepp a szemem sarkából. Nem akarok több fájdalmat...
Rettenetesen érzékeny vagyok. Naponta több „menj a picsába" üzenetet kapok névtelenül. Persze tudom, hogy az osztálytársaim csinálják...
Lassan elővettem a borotvám, és végighúztam a csuklómon...
- Jess, indulnod kéne! - nyitott be anyu
Villámgyorsan eltettem a borotvát, a csuklómra pedig ráhúztam a pulcsimat. De késő volt. Észrevette...
- Jessica Condemned - indult el felém - Mit csináltál már megint?!
- Semmit - néztem rá ártatlanul
- Engem nem tudsz becsapni... na indulj - adta oda a táskám.
Kint a süvítő szél csapott az arcomba. Felhúztam a kapucnimat és bedugtam a fülesemet. Aztán felszisszentem...
A csuklómról még mindig folyt a vér. Megpróbáltam egy zsepivel felitatni... kevés sikerrel. Végül vállat vontam és mentem tovább.
Az osztályban beletúrtam a szekrényembe és kivettem egy tízes csomag zsepit. A wc felé igyekeztem, de Katie, az osztály „menő csaja" megállított.
- Na mi van Jessica, eret vágtál? Hadd gratuláljak - röhögött a csatlósaival együtt
- Te meg úgy látom a sztriptízbárból fáradtál ide, az öltözéked elég ribancos - vágtam vissza
Megfordultam és kikerültem.
A wcben végre bevizezhettem a zsebkendőt. Letöröltem vele a vért, és hátradöntöttem a fejem. Leguggoltam a fal mellé és csendben sírni kezdtem. Nem érdekelt, hogy mindjárt becsengetnek. Nem érdekelt, hogy lefolyik a sminkem. Nem érdekelt semmi.
Becsengettek. Szó nélkül bementem egy fülkébe és bezártam az ajtót. Felhúztam a lábam az ülőkére, és elővettem a mobilom. Végre megnézhetem azt, ami ebben a pillanatban a legjobban érdekelt.