2. rész
Amikor akarok egy jót sírni, általában megnyitom az utálói oldalamat. Az osztály hozta létre...
„Jessica Condemned, kurva, depressziós gecifej, fasszopó...."
Nem sorolnám tovább. Rengeteg megszerkesztett kép van rólam, újabb bejegyzések a lelkiállapotomról, stb.
Nah ilyen az én utálói oldalam.
Éreztem, hogy a könnycsatornám megindul. Átadtam magam a szomorúságnak és a tehetetlenségnek...
Patakokban folyt a könnyem. A gyűlölet keserű íze uralkodott a számban, majd elővettem a bicskámat. Mindig nálam van az ilyen esetekre...
Húztam egy szép nagy X-et a lábamra. Ömlött belőlem a vér. Lemostam, majd tovább sírtam...
Majd végül felálltam, és lemostam a sminkemet. Egyszerűen katasztrofálisan néztem ki.
Amikor helyrehoztam az arcomon lévő tornádót, az órámra pillantottam. 08:44. Egy perc múlva csengetnek. Addigra kell találnom egy helyet ahol kihúzom a következő órát...
Kimentem a folyosóra, de szerencsétlenségemre pont csengettek. Hurrá.
- Miss Condemned, hová-hová? Nincs magának órája? - kérdezte az igazgatóhelyettes a folyosó végéről...
Bassza meg. Most magyarázkodhatom ki magam...
- Öhm izé én wcn voltam - dadogtam
- Úgy, szóval wcn - mondta vészjóslón - És tegnap, tegnapelőtt és azelőtt is csak wcn voltál, ugye?
- Igen - mondtam a szemébe nézve
- Na akkor gyere, megkérezzük a tanárnőt, mit szól ehhez - nyitott be az osztályba.
- Miss Condemned, hát itt van? Nem halt meg?! - kérdezte meglepve Miss Teno tanárnő
- Mi van - döbbentem le
- Az osztálytársaid azt mondták hogy túlságosan megvágtad magad - húzta össze a szemöldökét
Hirtelen leesett mit akar mondani. Az osztály röhögőgörcsöt kapott, én meg ott álltam, a sírás folytogatott.....
