Love is Dead

Chapter 2

Kedves naplóm!

,,Ma végre, újra itthon lehetek Japánban. Hosszú ideje nem voltam már itt. Úgy érzem most végre új életet kezdhetek... Reménykedem benne, hogy itt minden jobb lesz. Talán mától a szerencse újra mellém fog állni. Furcsa módon ez meg is történt... de persze mindent az elejétől:
Elég sok elintézni valóm akadt a nap folyamán. De a legfontosabb, hogy el kellett látogatnom, ahhoz a modell céghez, amely alkalmazni fog. Így fölkaptam egy fekete magassarkút és egy fekete jacket, majd elindultam. Mint mindig most is annyira siettem, hogy fellöktem valakit.
-Sajnálom!-nézek fel az előttem lévő srácra, aki brutál magas volt és kibaszott helyes. De Nao ne felejtsd:MINDJÁRT ELKÉSEL! Nem vártam meg a válaszát, inkább elsiettem.

Beléptem a hatalmas épület ajtaján, majd a portánál bejelentkeztem.
-Mrs. Aida fogadja önt a második emeleten a száztizenkettő B helyiségében!-mutat a lift felé, mire én beszállok oda. Megnyomom a második emeletet jelző gombot, majd várok. Annyira izgultam...
A lift egy csipogással jelezte, hogy megérkeztünk, így kiszállok. Megkerestem azt a termet ahová mennem kellett és bekopogtam rajta.
-Gyere be!-hallom meg új főnököm hangját. Kinyitom az ajtót, majd beléptem oda, de a teremben nem csak Mrs. Aida volt hanem rajta kívül még hat másik fiú.
Köszöntem nekik, majd vártam, hogy valaki mondjon valamit. Elég kínos volt ez az egész.
-Ülj csak le! Még várunk valakit!-néz az órájára. Olyan ismerősek ezek a fiúk... Vajon kire várunk még?
-Ő lesz az?-suttogja az egyik fiú Mrs. Aidának. Aki csak lazán bólintott egyet. Mi leszek én?

Legalább tíz perc eltetlével nyílt ki az ajtó és belépett rajta A SRÁC AKIVEL MA ÖSSZEÜTKÖZTEM? Oké.. ez mennyire a sors?
-Ő lesz az?-villant egy féloldalas mosolyt.
-Mi leszek én?
-Nem hallottál még a Bangtan Boysról?
-Öhhmm.. nem!
-Hát...azok lennénk mi egy világhírű banda.
-És mi dolgom nekem veletek?-vonom fel a szemöldököm.
-Mostanában sok pletyka terjeng róluk éés a te dolgod lenne velük élni egy évig, majd véleményt mondani róluk!-mosolyog rám erőteljesen a főnököm. Mi a...?
-Tessék?!-épp, hogy vissza jövők és már mehetek is el?!
-Ha nem válalja el találunk mást is a helyére...-tol elém egy papírt, amin a fűzetésem látszodna, ha elvállalnám. Oké a szám tatva maradt. Nagyon sok pénzt kapnék...
-Elvállalom!
Hát kedves naplóm így kezdődőtt az én kis kalandos életkém..."