IG Message - Liam Payne

Part 6

Liam

- Hmm? - nézett rám.

- Na szóval... Gondolom csodálkoztál hogy miért írtam rád. Mert ez ugyebár elég furcsa mert te egy rajongóm voltál addig a pillanatig. Hát... Azért írtam rád mert fogadtam a tagokkal hogy felszedlek... Aztán...öm...Az ágyba viszlek... - lehajtottam a fejem.

- HOGY MI?! - állt fel.

Ashley

- Na szóval... Gondolom csodálkoztál hogy miért írtam rád. Mert ez ugyebár elég furcsa mert te egy rajongóm voltál addig a pillanatig. Hát... Azért írtam rád mert fogadtam a tagokkal hogy felszedlek... Aztán...öm...Az ágyba viszlek... - lehajtotta a fejét.

- HOGY MI?! - álltam fel.

- Figyi Ash... Én sajnálom. - mentegetőzött.

- Magyarul... Te most átakartál verni?

- Nem...Én...Soha.

- Aha, az látszik. Szóval. Azt akartad hogy beléd szeressek, azután szépen összejöttünk volna, megkefélsz és elhagysz mint egy rossz kurvát? Gratulálok Liam Payne. - gúnyos vigyor uralkodott az arcomon.

- Ashley...Én... Nem tudnám megtenni ezt veled... - állt fel ő is és megfogta mind a két kezem.

- De tudod mi a legrosszabb ebben az egészben? Hogy tényleg sikerült beléd szeressek te nyomorult. - felpofoztam. Igen, sikerült. Láttam rajta hogy vissza akar vágni de nem tette. Inkább feldolgozza a hallottakat.

- Ash...Én is... Szeretlek.

- Vettem észre.

- Hidd el nekem...Légyszives.

- Tudod mit? Inkább hagyjuk ezt az egészet. - kimentem. Próbáltam visszatartani a könnyeimet. Egy könnycsepp legördült az arcomon...És tudjuk: Egy könnycseppet ezer könnycsepp követ. (fogalmazás lvl xd)

- Ashley? - jött ide Luke. - Minden okés? - emelte fel az arcom mert természetesen a földet néztem eddig a pillanatig.

- Nem...Semmi nincs rendben...Érted?! - felmentem a szobámba és bezárkóztam. Így lesz a legjobb.

Ashton

Épp Calum-mal és Michael-lel végeztük az utolsó simításokat a vacsorához mikor Luke jött ide egy kissé idegesen.

- Mi baj van bro? - kérdeztem.

- Ashley...Sírva jött ki az erkélyről...Biztos Liam Payne megbántotta.

- Kérdezd meg.

- Én megyek. - mentem ki az erkélyre. - PAYNE.

- Ööö... Szia Ashton... - köszönt úgy mint aki semmit nem csinált.

- Ne tettesd azt hogy semmit nem csináltál. Mert baromira csináltál.

- Nem akartam megbántani. Csak...Jobbnak láttam ha tudja a dolgot.

- Ha megbántod neked annyi. Világos?! - emeltem fel a pólójánál fogva.

- Asszem már sikerült. - sóhajtott egy jó nagyot.

- Megérdemelnéd hogy szét üssem az arcocskádat. - vigyorogtam gúnyosan.

- Tedd meg...

- Nem. Még nem. - elengedtem. - Most inkább menj haza. - tette szépen a dolgát és hazament. Ezután mi, 5-en, mivel Calum sikeresen kihozta Ashley-t megvacsoráztunk majd lefeküdtünk aludni.

Ashley

*másnap reggel*

Egy percet se birtam aludni...Végig Liam-on járt az agyam. Miért akart átverni? Miért mondta hogy szeret? Igaz vagy sem? Annyi kérdés és mind megválaszolatlan.

- ASHLEY. - kiabált fel Mikey. - LEVELED JÖTT. - én fogtam magam és lerohantam.

- Köszii. - adtam egy puszit az arcára majd kibontottam a szobámban a levelet.

"Kedves Ashley.
Sajnáljuk hogy csak most tudtuk ezt a levelet elküldeni neked, de most jutottunk arra hogy kit vegyünk be a bandába, azaz a 4MINUTE-be. Sok levelet olvastunk, köztük a tiédet is és rájöttünk: Te lennél a legjobb leader.
Üdvözlet a csapatunkban, Hyuna. Szeretettel: Gayoon, Jiyoon,Jihyun és Sohyun."

Ezt el sem hiszem... Én...Lettem a leaderjük...Ne... Ezt el kell mondanom Ash-nak.

- ASH. - kerestem a bátyámat.

- Mi van már? - jött hozzám ásítozva.

- Felvettek, érted?! FELVETTEK! - sikitoztam. Boldog voltam. Még akkor is ha Liam megbántott.

- Akkor itthagysz minket? - szomorodott el.

- Ha lesz időm mindig meglátogatlak titeket. - mosolyogva öleltem meg. Ashton egyre szorosabban ölelt. Nem akart soha elengedni.

- VENDÉGÜNK VAN. - ordítozott Michael.

- Ki? - kérdeztük egyszerre.

- PAYNE ELVTÁRS. - Mondta és beengedte. Sóhajtva mentem oda hozzá.

- Szia...öhm... Ezt neked hoztam. - adta át a csokor rózsát, ami eddig a kezeiben voltak.

- Elrakom én. - vette el Calum.

- Köszönöm. - mosolyogtam.

- Akkor béke?

- Figyelj Liam...Én...Engem felvettek a 4MINUTE-be... Megyek Koreába...Vagy ők jönnek ide...De az elöbbi valószínűbb... - könnyesedtek a szemeim.

- Ne...Ne hagyj itt...kérlek...

- Muszáj lesz. - Néztem bele szép, barna szemeibe.

- Akkor...Ezt most megteszem. - közelebb lépett hozzám, magához húzott és megcsókolt. Természetesen viszonoztam mivel úgy se találkozunk többé ha elmegyek. Gyengéden csókolt. Élvezni akarta minden pillanatát. Ezért is imádom őt. Meg...Mindenért.