My brother is a superstar (One Direction) ~Befejezett~

6. Csak egy fénykép lett volna

Reggel nem az én szobámban ébredtem, de nem ismertem fel, hogy hol. Egy kar fogta át a derekamat és bújt hozzám. Megpróbáltam hátranézni ki is az, de nem láttam. Akármennyire is próbáltam nem felébreszteni, nem sikerült.
-Jó reggelt hercegnő!- adott egy puszit a vállamra Niall. Megfordultam, hogy szembe legyek vele.
-Neked is!- nyomtam egy puszit az orrára.
-Kérdezhetek valamit?- bólintottam- Tegnap mi volt az Austinnal?- én megmondtam. Kikérdeznek.
-Idejött, rámtapadt és jöttetek ti- minél tömörebben válaszolok annál gyorsabban megy az egész.
Én nem értettem, hogy Austinnak ez a dolog, hogy jött. Délelőtt még kioktat, azután betoppan hozzánk semmi ok nélkül és a számat kostolgatja.
-Hahó! Ariana, itt vagy?
-Igen bocsánat. Kérdeztél valamit?
-Mikor betoppant Austin, mit mondott?
-Semmit, tényleg.
Niall többet nem kérdezgetett. A suliban semmi se volt. Egy unalmas sulis nap, kivéve azt, hogy ma Austin nem volt. Én nem bántam annyira.
Megbeszéltem a fiúkkal, hogy hazasétálok egyedül, mert annyira nincs messze a suli. Beraktam a fülest és kerestem valami jó számot.
Egy erdős terület mellett haladtam el. Szeretem az ilyen területeket fotózni vagy éppen lerajzolni. (De inkább a fotózni!) Bementem a fák közé és fotóztam párat. Pár percel később meg is bántam, hogy bejöttem. Valaki hátulról egyik kezével átkarolta a derekam, másik kezével pedig befogta a számat. Annyira erősen tartott csak azzal az egy kezével, bogy sehogyan se tudtam elmenekülni. -Nyugi cica, nem bántalak!- mondta egy ismerős hang. Ekkor esett le, hogy ez csak egy személy lehet.- Elengedem a szádat, ha nem kiabálsz!- bólintottam egyet. Inkább kussban maradok, csak ne szórítsa a kezét a számra.
Lassan levette számról a kezét. Mikor megbizonyosodott arról, hogy nem fogok kiabálni szembe fordított magával. Teljesen megbizonyosodtam, hogy igazam volt. Austin állt előttem megint, ugyanannyira messze tőlem mint tegnap az előszobában.
-Most mit akarsz csinálni?- félve kérdeztem tőle, de csak suttogva.
-Nem foglak bántani, megmondtam. Tudni szeretném, hogy kerültél ide?- ezt a srácot tényleg nem értem. Az előbb még azt hittem meg akar erőszakolni. Most meg adja a védőangyalomat, aki kérdőre von valamilyen rossz tettem után.- Hát ha nem beszélsz, gyere haza kisérlek.- megfogta a kezem és kihúzott a fák közül. Kezem nem tudtam elvenni az ő vasmarkából. Így kellett végigmennünk egészen a fiúk házáig.
Még be sem kopogtam, már nyílt az ajtó. Jobb ember nem is nyithatta ki mint Harry.
-Megtaláltam a koborcicát- mondta egyhangúan Austin. Harry csak megforgatta a szemét.
-Kössz!- mondta ő is egyhanguan.
-Vigyázni kell, mert gyakran elkoborolnak- Austin rám kacsintot. Alig bírtam visszatartani magam, hogy ne hánnyak oda.
Harry becsapta előtte az ajtót és felém fordult.
-Ezt most magyarázd meg!- kissé idegesnek tűnt, ha holnap találkozom Austinnal akkor én kinyirom.
-Röviden tömören annyi, hogy eljöttem egy erdő mellett, de nem hagyhattam ott úgy hogy nem csinálok pár képet róla, így bementem készítettem pár. Közben megjelent Austin, aki elősször beparáztatott, aztán meg hazakísért- ennyit arról hogy járhatok majd egyedül suliba.
-És miért fogtad a kezét?
-Mert nem engedte el az enyémet.
Harry többet nem kérdezett, csak idegeskedve felrohant a lépcsőn, de még visszanézett onnan.
-Mivel paráztatott be?- tudtam, hogy nem hagyja elmenni.
-Elősször lefogott és azt hittem, hogy meg akar erőszakolni, de nem tette- Harry még idegesebb lett. Kettő lépéssel átszelte a lépcső és a szobája közti távott és bevágta maga mögött az ajtót.
Én is felmentem a szobámba és nekiálltam tanulni.
~~~~
Fél hét körül lehetett az idő, mikor kivágodott az ajtóm és egy dühöngő alak lépet be rajta.

🙊Fanny❤