H.R. - Ketten...

1. Rész

Gemma vagyok, de utálom a nevemet. Nem tudom, ti, hogy vagytok vele, de én valamiért, valamilyen szinten ezt az egészet utálom. Még újévkor megfogadtam, hogy nem fogok többe pasizni. Az idióta barátnőim, pedig minden pillanatban ellenőriznek különféle közösségi oldalakon, kamerákat raktak be, a szobámba, sőt az egész házba, és már nagyon elegem van. A telefonomba csipet tettek, és mindenhonnan letiltottak. Nagyon komolyan vették ezt az egészet...
– Jó, akkor sziasztok, jó reggelt! – köszöntem az üres szobába, de tudtam, hogy valamilyen úton-módon, a haverjaim látnak engem. Vagy a kamerán keresztül, vagy a laptopon, vagy pedig a telefonomon keresztül. Szerintem, nagyon jó... Ekkor rögtön jött az Sms, miszerint "Jó reggelt ;)"-et kívántak nekem.
– Aha, akkor, én most elmegyek a fürdőbe, fürödni... Muszály azt is néznetek? És Tom, mit fog szólni? – kérdeztem, az egyik haveromra Tom-ra utalva. Megint egy pittyegés és jött is a válasz. "Hát, figyelj... Addig kitiltsuk őt?"
– Alexa!!! Nem! Vagyis, de... De, ti sem nézhettek! – háborodtam föl, majd egyszerre minden kikapcsolt (gép, a kamera sem villogott, valamint a telefonom sem). Ezután 1-2 perc múlva be is kapcsoltak, gondolom a haverjaim kikapcsolták, csak nem olyan idióták, hogy engem fürdés közbe néznek.
– Szuper... – kezdtem, majd elindultam ki az ajtón. Végigtapintottam a korlátot, (mint egy rossz amerikai romantikus filmben), és mehetett is a "fürdési maraton"-om legalábbis az öcsém így hívja, mivel kb 2 órát szoktam ott relaxálni. Ám, most ez (mint mindig), nem volt lehetséges mert a szüleim tűkön ülve várták azt, hogy kijöjjek, és ők pedig külömböző, kellemes fürdőket tudjanak venni, valamint anyukám tudjon hajatmosni, apukám pedig borotválkozni.
De, meg ne szaladjunk ennyire előre. Ott tartottam, hogy mentem le a lépcsőn, és elindultam a konyha meletti fürdő felé, ahol megtalálható volt a kád, és jó pár törülköző.
– Anyuuu, elmentem fürdeni, majd jövök!! – ordítottam fel, a harsány hangom viszhangzott a kora reggeli, kómás lakásban.
– Jó, de majd siess, nekem hajat kell mosni, apádnak meg meg kell borotválkozni, mert tiszta borosta az arca, ami mellesleg taszít engem is, és biztos titeket is... – kezdte a szokásos mesélését, de inkább becsuktam az ajtót, és kezdetet vehette a "fürdési maraton"-om. Először megengedtem a kábdan a csapot, és elzártam a dugóját, hogy ne follyon el fölöslegesen. Ezután a hajamat felülre egy kontya fogtam, hogy semmiképpen ne legyen vizes. Még a ruháimat is levettem, viszont ezt nem szeretném részletezni... Márcsak a relaxálás és az olvasgatás része jöhetett. Beültem a kádba, és becsuktam a szememet. Jó érzés volt egy kicsit kizökkenteni a mindennapjaimat. Ekkor megint egy "biiip" hang hallatszott, és rezegett a telefonom. A kezem ügyébe kérült és olvastam az üzenetet.
Alexa: Végeztél már? Ugye nem fogsz csalni?
Gemma: Hagyjál!! Majd szólok, ha végeztem semmi kedvem sincs, ehhez a gyerekes játszmához...
Alexa: Jó, de figy! Tom megjött, és eléggé kíváncsi a szüleidre... Ugye, még nem látta őket. Bekapcsolhatom majd a kamerát a fürdőbe?!
Gemma: Nem!!! Mond meg Tom-nak, hogy majd jöjjön el, és akkor megismeri őket! De semmiképp sem, mert ők itt hajat fognak mosni, meg minden szar.
Alexa: Jó, na jóvan' akk jó fürdőzést!
Gemma: Kösz.