H.R. - Ketten...

2. Rész

E csodás beszélgetést követően, igazán tudtam koncentrálni, arra, hogy semmiképpen se forrjak fel. Elegem van ebből az egészből. Azt szeretném, ha a saját cselekdeteinet tudnám tenni. Úgy rendezni az életemet, mint ahogy mások... Normálisan. Nem pedig, úgy hogy minden egyes szobát bekameráznak, és nem engednek egy fiúval sem beszélgetni, csak egy rohadt fogadás miatt. Vettem a fáradságot, és megírtam Alexának az igazat. Nem fogok hazudni főleg nem a "besztfrendsforevör"-ömnek.
Gemma: Na, filgyel! Elegem van ebből az egészből! El tudom dönteni mi jó nekem és mi nem... Könyörgöm, tini lányt vagyok, mint tudni illik, ilyenkor indulnak be a hormonjaim, és megkeresem a "Nagy Ő"-t. Hagyjatok, és gyertek levenni a kamerákat.
Még fél óra elteltével is vártam, hogy jöjjön a válasz, de azthiszem, sokkal hosszabbra számítottam.
Alexa: Leszarom. Akkor befejeztem ezt az egészet?
Gemma: Igen, persze. Mikor jöttök?
Alexa: Pár perc, de lehet több...
Gemma: Ok.
– Szerintem ennyi a barátságunknak... – motyogtam, és letettem a telefonomat a fürdőkád melletti asztalra.
– Kész vagy, már?? – hallottam meg anyám ordibálását, és kezdhettem kikászálódni a kádból. A testemet egy törülközőbe csavartam be, és így léptem ki a szűk ajtón.
– Na végre... Ajh, Gemma, a vizet kiengedni luxus? – nézett rám lesajnálóan, de én inkább csak biccentettem egyet a fejemmel, jelezve, hogy mehet fürdeni. A lábam alatt a lépcső parkettája nyikorgott, csak remélni tudtam, hogy nem fogok elcsúszni. A lépcsőfokokat szaporán, de óvatosan szedtem. Nem nagyon akartam egyet vetődni, a lépcsőn, mert már megint be fog törni a fejem. Úgy gondolom, hogy már a megszokottnál is többször törtem be a fejemet. Mikor felértem a tetőtérre ujjongtam egyet, és kezdetét vehette a "fogalmam sincs mit vegyeeek fel... :("-zűrzavar. Ma, valami menő és jó ruhát akartam felvenni, nem túlzok, ha azt mondom, hogy az én ruháim a legszuperebbek, mivel ez az igazság. Végül egy szaggatott póló mellett esett a választásom, valamint egy szolid cipőre és nadrágra. Ezek után viszont jöhett a sminkelés. Én mindig valami lazát szeretek használni.
1. Nem szeretem eltúlozni a dolgokat (pl.: a kelleténél több smink)
2. Nem szeretném, ha a fejem 3 kiló smink lenne, és nagyon természetesellenesen néznék ki.
Így csak egy szempillaspirál és egy Baby Lips-ajakápoló lesz rajtam. Apám azt mondta, hogy egy szempillaspirál nem segít sokat, de ha az ember szép, akkor mégszebbé varázsolja. Azt gondolja, hogy én szép vagyok. Hah, jó vicc. Szerintem még egy patkány is szebb nálam. Vagyis, inkább a patkányoknak nincs pattanása, nekem meg abból ezer van... Szívesen adományoznák valaminek belőlük!!
Alapozót viszont nem szeretek használni, mivel az csak elfedi a pattanásokat, viszont nem tünteti el, és úgy nézek ki mint egy jégkrém, ami ha jól tudom mandulás. Klassz, hogy magamat egy mandulás fagyihoz hsonlítottam.
Viszont miközben én a tükör előtt ültem, és sminkeltem, addig beléptek a barátaim. Bővebben; Alexa, Lily és Mark.
– Sziasztok, Tom? – kérdeztem, mondván, hogy nincs itt egy tag...
– Éppen apuddal dumál. Nagyon szeretné megismerni őket. – mondja Mark, miközben én meg mindig szempillaspirálozok.
– Aha, leszerelitek a kamerákat?
– Ja, de tudnod kell, hogy Lily, csak Mark miatt jött... – nézett Alexa az enyelgő tagokra. Én fintorogtam, ahogy ő is.
– Na, hol vannak a kamerák?