-A büdös kurva életbe már!-Mondtam dühösen a legjobb barátnőmnek, Larának.
Larával már hetedik éve legjobb barátnők vagyunk. Egészen kicsi voltam még, amikor megismerkedtünk. Igazából én és ő három külön világban élünk. Egyáltalan nem hasonlítunk sem külsőre, sem pedig belsőre, talán épp ezért töretlen a kapcsolatunk. Kiegészítjük egymást, hiszen ő a nagyvonalú és mindenkinek beszólogatós lány, én pedig inkább a szerények táborát erősítem.
Van egy pár dolog, amit ki nem állhatok Larába. Például a Justin Bieber után táplált haragját. Én már ötödik éve büszke Belieber vagyok, amit a barátnőm nem nagyon szívlel. Anya és ő ebben hasonlítanak.
-Jenna! Fejezd be a siránkozást!-Ordított rám Lara az előbb eldörmögött szavaim miatt.
-Értem én, hogy nem szereted Justint, de nekem ez fontos lenne. Szerintem te se cselekednél máshogy, ha a Pink Day Bécsben adna koncertet.
-Jen, most mondom el utoljára, hogy az Green Day, nem Pink Day, se nem Red Week. Oké?
-Tök mindegy, a lényegen nem változtat.-Legyintettem és már mentem is a következő órára, matekra.
A matek engem nem izgat annyira, hogy figyeljek is órán. Néha elgondolkozom, hogy ennek köszönhetem meglehetősen katonás jegyeimet, bár jobb napokon azért becsúszik néha egy-két hármas, amit legjobb fiú haveromnak, Noelnek köszönhetek.
Szóval arra gondoltam, hogy eltöltöm hasznosan ezt a 45 perces matek órát. Írok magamról egy kicsit.
Jenna a becses nevem. Igazából Jennifer, de az nem hangzik olyan menően, mint a Jenna. Londontól körülbelül 1800 kilométerre születtem, vagyis Budapesten. Egy huszadik századi alkotás vagyok, 1999. augusztus 18-án születtem, a 17. életévemet taposom. Szüleim három éves koromban elváltak, így én anyával, bátyám, Eric(igazából őt pedig csak simán Eriknek hívják) pedig apával maradt. Szerencsére jó kapcsolatot ápolok a családom másik kettő tagjával is, ezért nem panaszkodhatok. A gyerekkorom nagyon szépen telt el, elmondhatatlanul örülök, hogy én úgy nőhettem fel, hogy a tecnnika nem volt olyan jelentős szinten jelen abban az időben, mint most. Én még megtapasztalhattam, hogy milyen a nyári délelőttökön a meleg homokban játszani, vagy milyen az, amikor anya rámszólt, hogy a hűvösbe biciklizzek, mert napszúrást kapok, és a Fahrrad(bicikli) kereke is gyorsabban engedett le a naposabb helyeken. Elmondhatom, hogy gyönyörű gyerekkorom volt és már nem bánom az akkor szerzett sebeimet se, ezek tettek olyanná, aki most vagyok. Ha akkor nem estem volna el az ugróiskolázás közben, akkor lehet, hogy még mindig azt hinném, hogy mindenből én vagyok a legjobb.
Jelenleg tizedikes vagyok. Tanulmányi eredményem felvállalom és nem kívánok rajta változtatni. A matek kivételével szinte mindenből megvan a hármas, ami nekem éppen elég volt. Igaz, hogy anya mindig mondja, hogy többre vagyok képes, de engem ez az egész tanulás dolog nem érdekelt egészen addig, amíg meg nem tudtam, hogy Justin Bécsbe is el fog látogatni a Purpose turné keretein belül. Ekkor úgy döntöttem, hogy el fogok oda jutni. Már csak anyát kellett meggyőznöm. Ő egy kemény dió, nehéz megegyezni vele. Ez esetben most más volt. Így történt az egész:
-Anya!-vettem elő a kutyaszemem-Képzeld el, hogy JUSTIN JÖN BÉCSBE!!!
-Jenna kérlek ne ordíts! Így nem tudok nokedlit szaggatni.
-Bocs, de nekem ez fontos. Szóval elmehetek?
-Hova?-Nézett rám értetlenül.
-Hát a koncertre..
-Mehetsz,ha
-Imádlak!!
-Ne vágj bele a szavamba!-mondta és közbe folytatta a nokedli szaggatást-Csak akkor mehetsz drága kislányom, ha kijavítod a jegyeidet. Mindenből legalább négyesnek kell lenned..
-Anya, ez érvényes a matekra és a fizikára is?
-Igen...Van még egy feltétel.
-???
-Nem mehetsz egyedül.
És ekkor gondoltam arra, hogy legjobb barátnőmet, Larát viszem magammal, aki természetesen ellenkezett. Hiába ajánlottam neki bármit is, ő nem akart velem jönni, mert szerinte Justin nem egy énekes, hanem csak a média által felkarolt díszbuzi, aki úgy tekint a rajongóira, mint más a legyekre. A nézeteink miatt már többször is volt hajcibálás, de aztán rá egy perccel már egymásnak csináltuk meg a hajtépés miatt elrontott frizurákat.
Most már gondolom, hogy mindenkinek tiszta, hogy miért beszéltem olyan csúnyán matek óra előtt.
-Jennifer! Jennifer!-Hangoztatta Elek, a matek tanár.
-Tessék?
-Valami baj van?
-Nem-Meredtem rá gesztenyebarna szemeimmel
-Pedig de, fehér az arcod, és sápadt vagy. Lara!
-He?-Vágta rá lazán Lara
-Vidd ki levegőzni Jennát.
-Örömmel-válaszolta
Kimentünk az udvarra. Ekkor észleltem, hogy valami nem stimmel.
-Hey, Lar! Nem érzem jól magam-Mondtam és éreztem, hogy a lábaim alól kiszalad a föld. A szívem lassabban dobogott, lélegzetem kezdtem kapkodni.
-Jennnnnnaaa!-Már csak ennyit hallottam és a földre rogytam
