*Beep, beep, beep*
Erre a hangra ébredtem. Nem tudtam, hogy hol vagyok és azt se, hogy mi történt. Sötét van, nem látok semmit. A hely, ahol vagyok rideg és halk. Egyszer csak egy nő lépett be a szobába.
-Jenna! Édesem!-Szólt a nő, de hangjából egyből rájöttem, hogy ez anya.
-Anya?!-Tettem fel értetlenül az idétlen kérdést.
-Igen. A suli udvarán ájultál el ma, vagyis tegnap.
-Tegnap?
-Hajnali 2 óra van.-Válaszolta anya.
Ekkor két alakot láttam közeledni az ágyamhoz. Az egyik apa volt, a másik pedig Eric.
-Hogy vagy hugi?-Kérdezte aggódva a bátyám.
-Köszi, megvagyok.-Válaszoltam.
De a szavaimba nem volt igazság. Valójában iszonyatosan fájt mindenem.
Apa lehajolt és egy puszit nyomott a homlokomra, úgy éreztem magam, mint egy négy éves kislány, aki rosszat álmodott és a családja összes tagja az ágya köré állt, hogy megnyugtassák. De én nem rosszat álmodtam, valami baj volt, de nem tudom, hogy mi.
-Miért ájultam el?-Tettem fel a kérdést.
-Nem tudjuk, a doktor azt mondta, hogy menjünk majd be az irodájába, ha felébredtél.
-Tehát most?
-Most hajnal van, nincs bent, majd reggel bemegyünk, addig aludj kincsem!-Mondta anya, s hangja megremegett. Talán fél?
Vagy ideges? Izgul?
Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.
- - - - -
Reggel kipihenten keltem fel és a szoba már nem ridegnek, hanem barátságosnak tűnt. Szüleim az ágy szélén ültek, feltehetően az ébredésem előtt még aludtak. Rég láttam őket így együtt, bár nincsenek haragba, sőt, de munkáik miatt nem gyakran tudnak hosszabb ideig beszélgetni.
-Jó reggelt, kislányom!-Mondta apa. Már 16 vagyok, mégis mindig kislányomnak szólít, pedig mondtam neki, hogy én már nem az a 4-5 éves gyerek vagyok.
-Jó reggelt!-Viszonoztam csendesen.
-Itt a reggelid, egyél, utána megyünk a doktor úrhoz.-Kapcsolódott anya a beszélgetéshez
-Hát jó...-Egyeztem bele.
A reggelim inkább táplálta a kukát, mint engem. Bár éhes voltam, de nem annyira, hogy ezt megegyem.
-Már nem eszel?
-Anya, ezt nem adnám oda még Chucknak se.
-Mivel Chuck már meghalt-Értetlenkedett anya.
Egyébként Chuck a család kutyája volt, de 4 éve eltávozott.
-Mindegy, induljunk!-Rántottam meg a vállam.
A folyosó szűk volt és gyógyszer szagot árasztott. Nyomasztó érzés volt itt sétálni, de pár pillanat múlva már egy ajtó előtt vettem észre magam. Anya illedelmesen kopogott, de senki nem nyitotta ki, ezért vártunk egy kicsit, majd visszamentünk a szobába. Apa már nem volt ott, biztosan elment dolgozni. Ő egy építészmérnök és mindig elfoglalt, de ha a családjáról van szó, akkor mindig szakít ránk időt, éppen ezért találtam furcsának, hogy már lelépett. Visszafeküdtem az ágyba és a szemeimmel a tv után kutattam. Úgy kerestem azt a tv-t, mint a matek kettesem, végül nem találtam egyiket se. Csüggedten tekintettem le a takaróra. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Ekkor apa toppant be kezében mekis kajával és egy kávéval. Kurva jó illata volt mindkettőnek.
-Azt hittem, hogy dolgozni mentél.
-Tudod, hogy fontosabbak vagytok nekem, mint a munka.
-Ugye ezt a kaját nekem hoztad?-Néztem rá és már azon gondolkodtam, hogy a krumplival vagy a burgerrel kezdjek.
-A tiéd!-Kacsintott.
Pislogtam egyet és már el is fogyott a kajám, bár anya próbált lebeszélni arról, hogy a három hamburgert és a nagy krumplit egyszerre bezabáljam, de ez nem sikerült neki.
-Jenna!-szólt anya.
-Mond anya!
-Szerintem nézzük meg megint a doktort.
-Menjünk akkor.
Igazából nem féltem, de izgatott az, hogy miért estem össze és most miért vagyok olyan, mintha semmi nem történt volna.
Ugyanazon a folyosón sétáltunk át. Szinte minden szobából gyerekhang jött ki. Szavaikban öröm volt, de szüleik hangjában hallani lehetett a fájdalmat és a szomorúságot. Megérkeztünk az ajtóhoz. Anya megint kopogott. Most a túloldalról egy hang jött ki. "Jöjjenek"-így hangzott. Ezek szerint már várt minket. A doktor egy középkorú férfi volt, aranyosnak tűnt.
-Jó reggelt!-köszöntöttem
-Jó reggelt!-mondta anya is az orvosnak
-Jó reggelt asszonyom!Szia Jenna!-mosolygott ránk biztatóan-Foglaljanak helyet.
Leültem. Komoly arccal néztünk a szakértőre.
-Őszinte leszek, baj van.
Anya idegesen tekintett rám, én pedig rá.
-Doktor úr, mi a baj?-tette fel a kérdést, a válasz engem is nagyon érdekelt.
-Asszonyom! A lánya valószínűleg........
