~One Shot~ ✌

With you,without you

Sajnálom,hogy ennyit kellett várni. Tényleg... csak mostanában minden összejött.. végzős vagyok és olyan sokat kell tanulni..már annyira nem bírom.. nem akarok itt nektek panaszkodni,de megígérem,hogy ezek után jönni fognak a részek!

Miután megtudtam,vagyis tudtuk a fiúkkal,hogy Liamnek már csak hetei vannak hátra,bánjuk,hogy elfecséreltünk annyi együtt tölthetett volna időt veszekedésekre. Az orvosok megmondták,hogy lehetetlen a gyógyulás,de hazaengedték és figyelmeztettek,hogy nagyon figyeljünk oda rá. Most velem lakik. Épp ül és csak maga elé bámul.
-Mi az Payno?-próbáltam felvidítani.
-Nem gondoltam volna...nem gondoltam volna,hogy így járok. Számolom a napokat és minden este azzal a gondolattal alszom el,hogy mi lesz,ha reggel már nem kelek fel..-nézett rám teljesen üres tekintettel.
-Liam...-mentem oda hozzá.-Ilyeneken ne is gondolkozz! Használjuk ki az időt. Tegyünk meg mindent,amit eddig nem mertünk.
-De van egy dolog,amit meg kell beszélnünk! Jobb lenne,ha a többiek is itt lennének,de mindegy... Majd elmondjuk nekik is.
-Miről van szó,Liam? Megijesztessz!
-Arról Zayn,hogy mi lesz a One Directionnel,miután meghalok!
-Nem fog bekövetkezni!
-De igen Zayn..befog..-sóhajtott lemondóan.-És szeretném,ha folytatnátok nélkülem! Keressetek valakit a helyemre és minden megy majd tovább. Nem szeretném,ha miattam derékba törne a karrie...
-Hogy lehetsz ennyire barom,Payne?-kiabáltam vele.-Ha meghalsz,ami esélytelen,akkor vége a csapatnak! Senki nem pótolhatja a helyedet,érted? Senki! Ez nem egy megunt játék. Te nem vagy az...Nem lehet csak úgy megunni és eldobni! Nélküled nem lenne a One Direction,One Direction!
-Zayn,ne kiabálj velem! Hiába ragaszkodsz a hülyeségeidhez! Ezen nincs mit szépíteni! Meg fogok halni és ti élitek tovább a mindennapjaitokat..nélkülem.
-Nem,nem és nem!-ordítottam könnyes szemmel,mikor megláttam lefolyni a könnyeket az ő arcán is.
-Zayn,neked is el kell fogadnod! Én már megtettem...-suttogta. Ezekkel a szavakkal teljesen összetört.
-Nem akarlak elveszíteni...
-Sosem fogsz!- felállt és a szívemre rakta a kezét.-Itt leszek benn..örökre.. Figyelni foglak és nem hagyom,hogy hülyeséget tégy!
Nem bírtam...teljes erőmből magamhoz öleltem. Éreztem,ahogy kétségbeesetten ő is ugyanezt teszi.
-Szeretlek Zayn! Mindig foglak!
-Én is szeretlek,Liam! Ne hagyj magamra,kérlek!-suttogtam sírva.
Miután lenyugodtunk Liam lefeküdt aludni. Felmentem és csak néztem a békésen alvó fiút. Tudom..már régóta tudom,hogy többet érez irántam,mint barátság. Mindig azt hittem,hogy sosem fogom tudni viszonozni az érzéseit,de rájöttem,hogy csak féltem magamnak is bevallani az igazságot. Szeretem őt. Nem barátságból. Szerelemből. Tiszta,igaz érzésekkel. Nem fogom bírni nélküle. Ő a mindenem.
Hangtalanul folytak a könnyeim,mikor hallottam,hogy nyilik az ajtó. Megjöttek a fiúk. Megtöröltem a szemem,majd lesiettem hozzájuk.
-Halkan,mert elaludt!-szóltam.
-Hogy van?-kérdezte Harry.
-Nem jól-válaszoltam.-Meg kell beszélnünk valamit,fiúk!
-Mit?-kérdezte riadtan Niall.
-Azt,hogy mi lesz az 1D-vel,ha ő meghal. Ne nézzetek így rám,ő hozta fel ma a témát! Azt akarja,hogy folytassuk nélküle,de én már nem tudnám..-hajtottam le a fejem.
-Ahogy én sem...-motyogta Harry.
-És mi sem!-szólt Louis is. Sírva borutlunk egymás nyakába és egyikőnk sem szólalt meg. Teljesen megváltoztunk. Louis már nem viccelődik,Niall már egyáltalán nem nevet és Harry folyton magába fordul. Rólam már ne is beszéljünk.
-Soha nem gondoltam volna,hogy így lesz vége!-törte meg a csendet Harry.-Tudtam,hogy be fog egyszer következni az,hogy feloszlunk,de nem így. Erre még csak gondolni sem gondoltam volna. Istenem,miért ő? Nála jobb embert soha nem ismertem és nem is fogok!-sírta.
-Nyugodj meg Harry!-vigasztalta Niall.-Mindig arra gondolok ilyenkor,hogy Istennek szüksége van a legjobb angyalára Liam James Paynere,sok millió ember hősére,példaképére.-sírta el magát ő is.
-Fiúk!-hallottam meg szívem legkedvesebb hangját a hátam mögött.-Ne szomorkudjunk! Inkább használjuk ki a még együtt tölthetö időt!-jött oda és megölelt minket.
---
Gyorsan teltek a napok és Liam állapota egyre csak romlott.
-Fiúk!-szólt egyszer,mikor mindannyian otthon voltunk.-Szeretnék még veletek egy utolsó közös koncertet. Énekelni úgy,mint régen!-mondta. Mivel tudtuk,hogy beteg,minden koncertet,interjút lemondtunk erre az időre.
-Szervezzünk egy búcsúkoncertet,ahová ingyenes a belépő.-mondta halkan. Mindannyian támogattuk az ötletét és elkezdtük a szervezést. Két nappal később,már a színpadon álltunk,utoljára úgy,mint One Direction.
-Sziasztok szerelmeim!-kezdte Liam.-Mindenki tudja már,hogy nincs sok hátra az életemből,ezért a fiúkkal úgy döntöttünk,hogy eléneklünk nektek pár dalt. Én valószínűleg utoljára,de nem akarom,hogy akárki is sírjon! Felejtsük el az egészet és tegyünk úgy,mintha álmodnánk! Mindig azt mondtam,hogy éld az álmaid,és soha ne ébredj fel! Én így éltem. Ti és a fiúk sosem hagytátok,hogy felébredjek ebből a csodálatos álomból! Köszönöm azt a sok emléket,amit adtatok nekem ebben az 5 évben! Már el sem tudnám képzelni nélkületek az életemet-itt ránk nézett és én elvesztem csodálatos mosolyában és csillogó szemeiben.-Szeretlek titeket! Kezdjük a Forever Young-gal!
Énekelni kezdtünk. Soha nem volt még ilyen meghittség egyetlen koncerten sem és rájöttem,hogy ez a család Liam nélkül már soha nem lesz ugyan az. Elénekeltünk még pár számot. Liam teljesen kivirúlt. Nagyon szerettem és tudtam,hogy ő is engem. Itt hát a nagy alkalom,hogy elmondjam neki!
-Liam!-szóltam neki,mire rám kapta tekintetét.-Szeretnék neked bevallani egy nagyon fontos dolgot! Régóta tudom már,hogy nem csak barátságot érzel irántam.-teljesen ledöbbent szavaim hallatán.-És el kell mondjam,hogy én sem csak azt érzek. Szeretlek,teljes szívemből szeretlek,és sajnálom,hogy csak most döbbentem rá. Nem érdekel senki véleménye,ebben a kis időben,amink még van,boldoggá akarlak tenni!-odamentem hozzá és megcsókoltam. Éreztem,hogy abban a pillanatban visszacsókol. Soha nem tapasztalt érzések rohamoztak meg. Tudtam,hogy örökre hazaérkeztem.
Miután vége volt a koncertnek hazamentünk. A fiúk kettesben hagytak minket,hogy megbeszéljük a dolgainkat.
-Köszönöm Zayn! Csodálatossá teszel minden napot! Nagyon szeretlek és tudom,hogy te is,mert be merted vállalni,hogy az egész világ előtt szerelmet valj nekem!
-Azt sajnálom,hogy ennek a betegségnek kellett arra rádöbbentenie,hogy szeretlek és mindig is szerettelek.-mondtam,mire odajött és kétségbeesetten megcsókolt. Aznap egy gyönyörű éjszakát töltöttünk együtt és tudtam,hogy soha senkit nem fogok már úgy szeretni,mint Liamet. Ő volt az,amire egész életemben vágytam,de túl későn kaptam meg.
Egy gyönyörű hetet töltöttünk el együtt,mikor egyik reggel már nem kelt fel többé. Boldog mosollyal az arcán aludt el. Sírtam. Zokogtam. A fiúk így találtak rám. Elrángattak Liam mellől. Ők is sírtak. Liam az életet jelentette nekem.
A temetése után,mikor örökre leraktuk őt egy sötét helyre,ahonnan nem kelhet fel többé,teljesen összetörve érkeztem haza. A lakásba belépve sok millió emlék rohant meg. Bár csak egy hetet tölthettünk együtt,mégis éveknek tűntek. Vele lenni olyan volt,mintha egy olyan könyvet olvasnék,aminek tudom,hogy a vége rossz lesz. Nagyon nagyon rossz. Mégsem bírom lerakni a könyvet,mert él bennem a halvány remény,hogy még más lehet. Hogy még jobb lehet. Egy levél várt rám az ágyamon. Csak a nevem volt a boritékon,de rögtön felismertem Liam kézírását. Nem tudtam,hogy van-e elég erőm elolvasni. Mély levegőt vettem,majd saját fájdalmam fokozása miatt kezembe vettem. Elkezdtem olvasni:
Zayn!

Mikor te ezt a levelet olvasod,én valószínűleg már fentről figyellek. Niall-lel ígérettem meg,hogy eljutattja neked ezt az üzenetet.

Életem legcsodálatosabb időszakát köszönhetem neked. Szeretném,ha semmi butaságot nem tennél! Megígéred ezt nekem? Itt leszek veled mindig! Végigkísérlek az utadon. Tudom,hogy pár évtized múlva találkozni fogunk!

Addig is csak annyit kívánok,hogy találj valakit,aki legalább annyira szeret,mint én. Alapíts családot,hogy majd boldogan mesélj nekem róluk. Legyen egy aranyos kisfiad,aki a te ártatlan,nagy barna szemeidet örökli! Legyen egy gyönyörű kislányod,akire majd a nagyfiad fog vigyázni!

Ha már kettőnknek nem adatott meg ez,ne hagyd,hogy az álmaid elvesszenek! Tudom,hogy imádod a gyerekeket,és hogy mindig akartál te is! Sokszor segített az a gondolat az utóbbi napokban,ahogy elképzeltem a gyermekeidet körülötted és téged boldogan közöttük! Ez adott erőt ahhoz,hogy könnyebb szívvel menjek el!

Nem bántam meg semmit! A betegség kiderülése jó volt,mert végre együtt lehettünk! Talán,ha nem lettem volna beteg,sosem mondod el,hogy szeretsz. Akkor abba haltam volna bele idővel.

Nem szeretném soha elfelejteni,hogy mennyire boldog voltam! Hogy mennyire jó érzés a karjaid közt lenni! Hogy milyen földöntúli érzés a csókod! Semmidet nem szeretném elfelejteni!

Te végigkísérsz majd az utamon,és bárhová is kerüljek ezek után,tudom,hogy ott is szeretni foglak! Örökké,emlékszel? Ígérem,hogy betartom!

Szeretlek Zayn Malik és mindig is foglak! A síron túl is! Légy boldog és soha ne ébredj fel!
Szeretlek: Liam!

Megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Hogy képzelte,hogy jobban fogok szeretni akárkit is nála? Ő volt minden. Összetörve zuhantam az ágyra és álomba sírtam magam. Liam ott volt velem és minden tökéletes volt.
1 hónap múlva bejelentettük,hogy a One Directionnek vége. Senkit nem ért váratlanul. Louis és Harry összejöttek,mert rádöbbentek,hogy szeretik egymást. Elmondták,hogy ezt Liamnek és nekem köszönhetik. Látod Liam? Még ilyenkor is csak a jót teszed! Nélküle minden sokkal színetelenebb volt. Sehol nem éreztem igazán jól magam. Sehol nem éreztem igazán otthon magam. És tudtam,hogy miért nem. Azért,mert az én otthonom már elment. De ígéretett tettem neki,hogy boldog leszek. Ha törik,ha szakad,érte megteszem! Harcolok kettőnkért,akkor is,ha már nincs olyan,hogy MI!