~One Shot~ ✌

I will love you,forever!

Sziasztook! Meg is jöttem egy One shottal,ami cutiebambi nevére szól! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást! 😍😍

Zayn

Minnél halkabban próbáltam a konyhában tevékenykedni,annál hangosabbra sikeredett. Azt hittem feladom az egészet,de végül nagy nehezen összehoztam azt a reggelit. Nem tudom hogy foghatott ki rajtam pár tojás. Végül egy tálcára raktam az egészet és megindultam vele az emelet felé.
Halkan benyitottam a szobába,remélve hogy Liam még alszik. Megnyugodva láttam,hogy még javában durmol. Eléggé kifáradhatott az este. Én mondtam neki,hogy az a negyedik már nem kellene...ő erőszakoskodott.
Csak kuncogtam,de mikor eszembe villantak együttlétünk képei,a torkomba fagyott a kuncogás. Máris éreztem,hogy a vérem száguldani kezd és a fülemben dobol. Már négy éve vagyunk együtt,vagyis ma van a 4 évfordulónk,de a mai napig úgy szeretem,mint az első években. Nem tudom,valaha fog e csitulni iránta a szerelmem,de nem vagyok benne biztos,hogy igen. Mai napig beleremegek,ha azt mondja szeret engem.
Óvatosan az ágyhoz lépkedtem,majd lassan leültem rá,a tálcát az éjjeliszekrényre rakva. Finom puszikat hintettem az arcára,majd a nyakára is,mire mocorogni kezdett. Megrebbentek a szempillái,majd szembe találtam magam,mindent elnyelő csodálatos barna szemeivel.
-Jó reggelt Mackó!-suttogtam a szájára.
-Szia Zayn..-pirult el. Imádom,hogy négy év után is képes zavarbaesni miattam.
-Hoztam neked reggelit,bébi! Pont úgy,ahogy imádod!-csókoltam meg. Lassan viszonozta. Azon,hogy reggeli szájszag,már réges-rég túlléptünk.
-Imádlak Zayn!-nyomott egy puszit az arcomra miután elváltunk,majd lassan felült.
-Nem fáj?-néztem rá aggódva. Igaz,már régóta van szexuális életünk,de a tegnap este elég durva volt.
-Egy kicsit,de kibírom!-nevetett halkan. Csak mosolyogtam,majd az ölébe helyeztem a reggelit -Mit terveztél a mai napra?-vett kezébe egy bacont,amit a számhoz emelt. Imádom,mikor ezt csinálja.
-Elviszlek randizni!-mondtam egyszerűen,miközben leharaptam a szalonnából egy darabot. Csak nagy szemeket meresztve nézett rám. Pontosan ezt az arcot vártam.
-Nem gondolod,hogy azzal kissé már elkéstél?-vigyorgott.
-Ó,ahhoz sosem késő!-vágtam rá.-Szóval reggelizz meg aztán öltözz fel! 11-kor indulunk!-nyomtam egy csókot szájára,majd felálltam.
-Miért, mennyi az idő?-kérdezte.
-Fél 11,babe!-nevettem döbbent fejét látva.
-Mit vegyek fel Zayn?-kiabált utánam,mikor már kinn voltam.
-Mindegy Liam! Te egy krumpliszsákban is szexi vagy,de azért azt ne! Az intim részeid csak nekem mutogathatod!-nevetve kiabáltam vissza neki a választ. Biztos vagyok benne,hogy most fülig pirult.
Ha valaki azt mondja nekem 4 évvel ezelőtt,hogy lesz egy fiú,akit az életemnél is jobban fogok szeretni,tuti kiröhögöm. Nem az érzelmeimről voltam híres. Jobban mondva,nem a jó érzéseimről voltam híres. Mert rossz az volt. Harag,csalódás,düh,viszont semmi szeretet,míg nem jött ő. És a mai nap arra készülök,hogy megkérjem a kezét. Na aki ezt mondta volna 4 éve,azt agyon is verem szerintem.
Tudom,hogy szeret engem,de akkor is bennem van a félsz,hogy mi lesz akkor,ha nemet mond. Mi lesz akkor,ha nem velem képzeli el a közös jövőt? Hisz négy évvel ezelőttig teljesen biztos volt abban,hogy ő heteró. Minden álma egy rendes,kedves feleség,egy nagy ház és pár gyerek volt. Ezekből mit tudok én neki nyújtani? Egy nagy házat... Nagyon gyorsan elhesegettem magamtól ezeket a borús gondolatokat. Ráérek akkor foglalkozni velük,ha nemet mond.
Ittam egy pohát vizet,hogy lenyugtassam magam. Hallottam,ahogy az emeleten tevékenykedik. Egy fél éve vettük meg ezt a házat,kettőnknek. Imádom a közös életet vele.
-Itt vagyok! Így jó leszek?-mutatott végig magán. Elakadt a szavam. Mai napig nen tudom felfogni,hogy lehet ennyire gyönyörű. Egy fekete nadrág és egy egyszerű fehér poló volt rajta,mégis eszméletlenül nézett ki benne.
-Te bárhogy jó vagy Mackó!-mentem oda hozzá. Csak egy szégyenlős vigyort villantott,majd átkarolta a nyakam.
-Ugye tudod,hogy szeretlek?-kuncogta.
-Nem jobban,mint én téged!-válaszoltam,hisz az élet egy verseny és én szeretek mindenben győzni. Csak tovább kuncogott. Inádom,mikor ezt csinálja. Na jó,mi az,amit nem imádok benne?
-Mehetünk?-kérdeztem tőle. Bólintott egyet,majd felkapta a telefonját és a pénztárcáját a pultról. Nem tudja,hogy arra ma nem lesz szüksége.
-Amúgy hová megyünk?-nézett rám kíváncsian már a kocsiban.
-Meglepetés!-tettem kezem combjára,amit kicsit megmarkoltam.
-Okééé...-motyogta. Útközben halkan beszélgettünk. Nem nagyon tudtam arra figyelni,amit ő mond,mert csak az járt a fejemben,hogy tökéletesnek kell lennie ennek a napnak.
-Most be kell kötnöm a szemed!-álltam félre az útról.
-Komolyan,Zayn?-nézett rám megrökönyödve.
-Sajnálom babe,de muszály!-vigyorogtam,majd előhúztam a kendőt a zsebemből. Gyengéden a szemeire kötöttem,majd egy csókot nyomva a szájára,visszaálltam az útra.
10 perc elteltével megérkeztünk az uticélunkhoz.
-Itt vagyunk! Várj,segítek!-mondtam neki mikor megálltam,ő pedig az ajtóval babrált. Gyorsan kiszálltam,majd átsietve az ő oldalára,segítettem neki kiszálni. Oda hoztam,ahol megismerkedtünk. Épp a tengerparton sétált az egyik haverjával,mikor én az egyik áldozatomat próbáltam becserkészni,de aztán megláttam őt és soha többé nem tudtam kiverni a fejemből.
Egy eldugottabb részre hoztam,ahol csak ketten leszünk. Egy asztal és azon az ételek vártak minket. Rózsaszirom volt körülötte meg néhány gyertya. Tök romantikus lett az egész hozzám képest.
-Zayn,mikor veszed le ezt a szart?-kezdett kiakadni.
-Nyugi bébi,már csak pár lépés!-nyugtattam meg. Tényleg annyi volt már csak.
-Most leveszem,oké?-súgtam a fülébe,amitől kirázta a hideg. Bólintott egyet. Lassan kioldottam a csomót a kendőn és levettem a fejéről.
-Nos,mit szólsz hozzá?-kérdeztem kissé félve. Csak csillogó szemekkel nézett szét,majd megfordult és a nyakamba vetette magát.
-Zayn...ez...ez..egyszerűen csodálatos! El sem hiszed mennyire boldog vagyok! Azt hittem már nem is emlékszel erre a helyre...-engedett el,hogy a szemeimbe tudjon nézni. Az ő szemei könnyesek voltak.
-Minden olyan dologra,helyre vagy bármi másra emlékszem,ami hozzád kapcsolódik...-mondtam halkan,miközben letöröltem pár könnycseppet arcáról. Szenvedélyesen tapadt a számra és én ugyan ilyen szenvedélyesen az övére. Csak a levegő hiánya választotta el ajkainkat egymástól.
-Együnk,oké?-suttogtam szájára. Egy rövid csókot nyomott a számra,majd bólintott.
Az asztalhoz sétáltunk,ahok kihúztan neki a széket és megvártam míg leül rá. Gyorsan helyet foglaltam én is.
-Köszönöm Zayn...köszönök mindent! Ezt az egészet,hogy összehoztad,a mindennapjaimat veled és a boldogságot,amit adsz nekem!-mondta meghatódva. Éreztem,ahogy az én szemeim is könnyesek lesznek szavaitól,de nem engedtem el őket. Helyette inkább kezére simitottam a sajátomat és megszorítottam. Csak halványan mosolygott.
Míg ettünk,semmiségekről beszélgettünk,mert számomra Liam az az ember,akivel a semmiről is órákig beszélek. Másnak semmiségek,nekem fontos dolgok. Szeretem hallgatni a hangját,ami mindig megnyugtat és olyan,mint egy simogatás. Ahogy egyre közelebb értünk az ebédünk végéhez,úgy kezdett el gyorsabban verni a szívem. Egyre jobban éreztem a zsebemben lévő dobozka súlyát. Komolyan olyan érzés volt,mint a Gyűrűk Urából Frodónak,a gyűrűvel a nyakában,ahogy egyre közelebb ér a Végzet-hegyéhez. Én nem szeretnék meghátrálni a végén,úgy mint ő.
-Ez nagyon finom volt Zayn! Minden!-dőlt hátra a széken Liam,miközben a pocakjára simitotta a kezeit. Itt az idő! Nagy levegőt vettem,majd felálltam. Felhúztam őt is a székből. Először csak értetlenül nézett rám,de mikor letérdeltem elé,láttam a felismerést átsuhanni az arcán. Nagy levegőt véve,belekezdtem mondókámba:
-Liam James Payne! Nem hiszed el,de legalább 10x elmondtam magamban azt a szöveget,amit ebben a pillanatban akartam mondani,de most teljesen üres az agyam,szóval azt hiszem rögtönöznöm kell!-kissé felkuncogott,mikor ezt elmondtam.-Te vagy az életem! Soha nem szerettem senkit még ezen a világon annyira,mint téged! Sőt,azt kell mondjam,senkit nem szerettem egész eddigi életemben,rajtad kívűl! Mikor azon a keddi,verőfényes napon először megláttalak,éreztem,hogy te vagy az igazi! Olyan vagy nekem,mint a levegő! Minden percben szükségem van rád! Ha beteg vagyok,ha sírok vagy ha épp örülök valaminek,te vagy az,aki mellettem van! Nem akarok senki más mellett felkelni reggelente! Azt akarom,hogy egész életemben a te hangodra aludjak el és keljek fel! Tudom,hogy mindig is egy kedves feleség és néhány gyerek volt a vágyad! Ezt nem tudom neked megadni,mert nem vagyok nő,de a szívemet neked adom! Nem tudok neked gyereket szűlni,de azt megígérhetem,hogy egész életemben feltétel nélkül szeretni foglak! Liam,hozzám jössz?-fejeztem be végül remegő hangon. Csak néztem az arcát,amin annyi érzelem volt látható,és ami tele volt könnyekkel. Hirtelen ő is letérdelt,majd szorosan megölelt.
-Hozzád megyek Zayn! Te vagy minden vágyam,nem a feleség és a gyerekek...szeretni foglak...örökké-zokogta. Óriási kő zuhant le a mellkasomról. Azt hiszem most dobtam be a gyűrűt a hegybe!
-Komolyan Liam? Tényleg?-fogtam közre arcát mikor elhajolt. Az én szememből is megeredtek a könnyek.
-Igen Zayn...igen..!-bólogatott hevesen,majd az ajkaimra tapadt. Soha életemben nem voltam még ennyire boldog,és nem is leszek. Szeretem őt és ő is szeret engem. Csak ez számít,semmi más!

2 évvel később /külső szemlélő/
A két férfi boldogan sétált ki az árvaház ajtaján. A barna hajú kezében ott volt egy alig egy éves kislány,míg a fekete egy körülbelül 3 éves kisfiú kezét fogta.
Végül Liam minden vágya teljesült. Mert bár nem egy kedves és rendes felesége,hanem egy olyan férje lett,aki az életénél is jobban szereti őt.
Zaynnek egész életében semmi vágya,célja nem volt,amíg be nem lépett az életébe Liam. Onnantól kezdve csak neki élt. Az lett a vágya,hogy boldoggá tegye a párját,mert az neki is boldogságot okozott.
Olyan harmóniában és meghittségben éltek együtt,hogy az emberek azt kérdezgették egymástól,mitől megy ez nekik ennyire jól? Pedig a válasz nagyon egyszerű. Azért,mert mindennél jobban szeretik egymást,ahogy mostmár a gyermekeiket is!