Reggel felkeltem és görcs volt a gyomromba nem tudtam miért,de nem foglalkoztam vele...elkészültem és elindultam a suliba.
Egy átlagos szerdai napnak indult de valahogy más volt mert az a bizonyos görcs még mindig ott volt a gyomromba...
A legjobb barátnőmmel mentünk le a lépcsőn és észre vettem hogy egy fiú annyira bámul hogy szinte kiesik a szeme....
Elmosolyodtam.....
A Barátnőm Aliz egyből összeakart vele hozni.
De csak látásból ismerem ami nagyon fursa mert az évfolyam társam.
Alizzal és a lányokkal folyton csak a ruhákrol és a cipőkről dumáltunk mert pénteken nagy buli lesz a suliba amit már mindenki nagyon vár.
Lent az udvaron:
-Láttad hogy bámult téged az a fiú??-kerdezte
-Igen láttam,amugy van neve is Kristof...-mondtam..kissé gunyossan
-És honnan ismered
-Mondjuk évfolyam társunk..
Lejött Kristof,majd odajött,mit ne mondjak a szívem elkezdett olyan gyorsan verni mint még soha...
Szőke haja barna szeme elbüvölö volt számomra adott egy levelet...és csak annyit mondott hogy otthon nézzem meg...és felszaladt..
Aliz egyből kiakarta nyitni..
-Nézük meg azt a levelet-mondta nagyon kíváncsian
-Nem majd otthon megnézem és holnap megmutatom-mondtam neki higadtan bár legszibesebben ott elolvastam volna... de megigértem..
Végre vége lett a sulinak...
Gyorson megbeszéltem a csajokkal hogy holnap veszünk ruhákat a bulira..
Szaladtam hazáig nagyon kíváncsi voltam...
Ami a levélben állt az valami elképesztő aranyos volt...
Azt irta hogy ő már régota figyelt mert megtetszettem neki és hogy tudja hogy én nem ezt érzem iránta de ő már nem birja ezt tovább elkellett mondania...
Hát nem cuki?
Nekem nagyon tetszik ő is meg a levél is...Nem tudtam hogy válaszoljak neki...igyhát irtam egy levelet én is...
YOU ARE READING
Élet
RandomAmanda vagyok,14 éves anyámmal,apámmal és a tesommal lakom. Azt hiszem normális életet élek,de egyre inkább rájövök hogy ez nem egészen igy van.