Élet

3.Rész

*Kristóf*

Nagyon jó volt a buli...hírtelen kirohant Ami a helységből énagammal hoztam Alizt,de mire kiértünk a folyosora addigra ájultan találtuk..nagyon megilyedtem..Aliz elkezdett segítségért kiabálni..
-Hivja már valaki a mentőket..Segítség-Aliz csak kiabált..én közbe megnéztem a pulzusát és probáltam felébreszteni..
Kijött a legjobb barátom (Zoli) ő is nayon megilyedt mert Amival nagyon jó kapcsolatban voltak/vannak. Mivel én is és Aliz is lefagytunk szinte ezért Zoli szolt az egyik tanárnak aki hívta a mentőket majd Ami szüleit is. Kettő ember mehetett a mentővel a korházba én mentem és Aliz. Zolit az egyik tanár hozza mert megegyeztünk hogy igy mennénk akkor be...
Másfél óra mulva:
Kojött a doktor úr Ami korterméből..
-Maguk Amanda hozzátartozoi?-kérdezett minket a doktor úr
-A szülei nem tudtak eljönni mert Németországban vannak,én a tanárnője vagyok-mondta a tesi tanárunk
-Amanda állapotta nem olyan súlyos - megnyugodtam amikor ezt mondta a doki
-De mégis mi történt?-fagattam a dokit..
-Valószínüleg nagyon keveset evett,sokat stresszelt és lement a vérnyomása és a cukra is...
-Bemehetünk hozzá?-kérdezte Aliz..
-Igen de egyszerre csak egy ember..de ne maradjanak sokáig..-mondta a doki
-Tanárnő bemegy elöszőr?-kérdeztük..
-Igen..köszi..

*tanárnő*

Bementem Amanda kortermébe..szegény lány nagyon sápadt és fehér volt...
-Amanda hogy vagy?
-Köszönöm jól...azthisszem..mikor enednek haza?
-Még nagyon gyenge vagy szoval még párnapig biztos bent tartanak..
-Nem mehetek haza saját felelőségre?
-Sajnos ez teljességgel lehetetlen..de beszélek az orvossal..beenedem a többieket is..
-Rendben köszönöm hogy bejött..

*Aliz*

-Bejöhetek életem?-kérdezte a legeslegjobb barátnőm
-Persze életem..
-Hogy vagy?-fagatozott..de megértem..
-Hát mostmár sokkal jobban...csak azt nemtudom hogy mikor engednek innen haza..
-Majd csak azután ha felépültél..
-Semmi bajom..csak kicsitt rosszul lettem...ennyi.. már jól vagyok..
-Én elhiszem de most még ne enedjenek mert még gyenge vagy..de megyek mert a fiúk is beakarnak jönni..
-Fiúk?Kik?
-Zoli és Kristóf

*Zoli*

-Bejöhetek szépségem?-mindig igy hív ha felakar viditani..
-Persze...miaz hogy?!-adtam neki puszit hisz barátok vagyunk..
-Szeretlek..
-Én is..
-De persze csak barátként..hisz tudod mi elválaszthatatlanok vagyunk..
-Igen tudom..
-Megyek beengedem Kristófot mert biztossan tűkön ül már..
-Okés szia drága..-mosolyodtunk el..
-Szia szépségem..-és kimentem..
*Ami*

-Szia drágám..-jött be Kristóf..
Adtam neki agy csokot
-Szia szerelmem..nem tudod elhinni mennyire hiányoztál...
-Te is nekem..nagyon..mi a baj szivem?
-Az hogy nem tudom mikor engednek haza és ez kiboritt és felidegesitt...-nem tudtam ó
befejezni a mondatott mert megcsokolt és vissza csokoltam szenvedélyes volt és jó érzés... nem akartam hogy ajka elengedje az enyémet igy hát megkapaszkodtam tarkojába és nem engedtem el.. ő átkarolta derekamat és csak csokoloztunk tovább és tovább mig végül elengedtül egymást levegő hiány miatt..
....
Beszélgetünk még egy kicsitt majd adott egy csokot hogy ő megy..az ajtoból visszahivtam majd adtam neki mégegy csokot és elment...nekem pedig már takarodo volt...