3 napja bent tartanak..álitollag ma engednek haza..
A szüleimről semmit nem tudok szokásosan, hogy őszinte legyek nem is érdekel megszoktam már..
Minden nap bejár hozzam Kristóf,Zoli,Aliz meg egy csomoan...az osztály társaim is..stb
Sok vizsgálatom volt de végre ennek is vége lett...
Délután van:
Végzett Kristóf a suliba már kb egy órálya.
Csodálkozom hogy nem jött eddig..
Kezdtem miatta agodni..aztán egyszer csak kopogtak azt hittem Kristóf..de Aliz volt
Nagyon örültem neki..nem unatkozom..hisz ő a leges legjobb barátnő..az ember nála jobbat nem kivánhat...mindent megtudunk beszélni..neki is a fiú ügyeit..stb..
Eltelt kb egy óra ismét..
Mennie kellett Aliznak is mert tanulnia kell, megértem....
De ahogy kiment valaki bejött..azthittem hogy a doki de nem..
Kristóf volt...
-Szia szerelmem..tudod hogy megilyedtem hogy nem jöttél? Ilyet többet ne csinálj hogy ennyire rám ilyesztesz..-mondtam kicsit mérgessen
-Neharagudj csak volt egy kis dolgom..-nyugtatott meg szavaival..
-Mi van a kezedbe??-kérdeztem mert valami boriték volt a kezébe..nem tudtam mi lehet az...-Csak nem a záró jelentésem??
-Nem sajnos nem..ez annál sokkal sokkal jobb!-mondta
-Megmutatod??
-Igen de cserébe kell adnod valamit...
-Mit?
-Egy csókot..
Adtam neki ketőtt csak hogy biztos legyen...
Mikor megláttam hogy mi volt a boritékban azt hittem elájulok...
Két jegy Paris-ba...
Wow...
-Szerelmem ez nagyon jó..de tudod..-tartotam egy drámai szünetett..-Nekem nem kell ajándék nekem csak te kellesz...
-De aranyos vagy szerelmem...
Beszélgettünk még egy csomo ideig..aztán be jött az orvos és mondta hogy mehetek haza...
Hétvége lett:
Elmentünk Parisba( mivel most tavaszi szünet van...)
Csodálatos gyönyörű ez a hely...még mielött eljöttünk tettem egy ajánlatott Kristófnak..arra gondoltam hogy nem ketten mennénk hanem akkor eljönne Aliz is meg a barátja...
Szoval igy elmentünk négyen...
Nagyon élveztük...
Egy csomo emléket szereztünk..
És volt egy csodás nap amit soha nem fogok elfelejteni...
YOU ARE READING
Élet
RandomAmanda vagyok,14 éves anyámmal,apámmal és a tesommal lakom. Azt hiszem normális életet élek,de egyre inkább rájövök hogy ez nem egészen igy van.