[BaekYeol] Az Én Démonom.

Az én démonom.

Hevesen verő szíve kegyetlenül lüktetett a félelem legkisebb karmaitól is, ami most körülölelte őt. Megkötözött kezei remegtek, ahogy próbálta magát kiszabadítani a szúró kötél fogságából. Fejét jobbra-balra kapkodta, ajkain a már megszáradt vére keveredett halántékáról folydogáló izzadságcseppjeivel. Izzadt, melege volt, de mégis a zsigereiben keltett hűvös érzéstől nem tudott szabadulni, mint ahogy sorsától sem.
A szobában levő egyetlen vasajtó, hangos nyikorgással aláfestve csapódott ki. Egy fekete bőrkabátos, alacsony termetű férfi közeledett megtört irányába, mögötte pedig két csatlósa követte. Megállt a fogvatartott előtt, szép arcát most ritka keserű, gúnyos görbület fedte. Szemeiben látta azt a mérhetetlen ölési vágyat, azt a dühöt, ami miatt kénytelen volt lesütnie fejét.
- Kérem, legalább a szemembe nézzen. - érezte állán a férfi szintén bőrbe bújtatott csontos kezét, felemelvén azt, úgy méregette véres arcát, azzal a megtörhetetlen vigyorral képén. - Ha már ily módon átvert engem, Ryeon úr! - szorított rá állára, az pedig a fájdalomtól felszisszent. Vigyora eltorzult, helyette belső érzelmei futkároztak arcán, még ijesztőbbé téve a másik előtt.
- S-sajnálom - motyogta erőtlenül, könnyeit már alig bírva viszzafogni, nehogy külön erőre kapva kezdjenek neki végigfolyni sebhelyes arcán. - Én igaz-zán sajnálom! - szemei könyörögtek életéért, mégha ezt szavakban már aligha tudta elmondani.
- Igazán sajnálja, mi? - ízlelgette a férfi szavait, egy pillanatra méltatva felfogni annak jelentését. - Nem gondolja, hogy ezzel egy kicsit elkésett? - tette fel költői kérdését, ujjait már szinte belevájta a puha bőrbe. - Talán erre gondolhatott volna korábban is, mondjuk... amikor elárult. Egész okos terv volt ez ellenem, belátom. De arra a picike kis tényezőre nem figyelt, miszerint nem szabadott volna megbíznia senkiben, még a társában sem, aki a neki fizetett összegért, habozás nélkül árulta el magát. - gúnyos szavai csak úgy hasították a fájdalmat lelkében. Most már legalább tisztában volt azzal, hogy cinkostársa elárulta őt... milyen irónikus. Gondolatait be sem tudta fejezni, ugyanis feje oldalra bicsaklott az ütéstől, amit egykori főnöke adott most neki. Orrából lassan kezdett folyni sűrű vére, leérve ajkaihoz, onnan állán terült szét, majd le immár koszos ingjére.
- De ne aggódjon, Ryeon úr. Olyan kivételes bánásmódban lehet most része, amiben eddig még soha. - fogta meg fejét, úgy hajolva közelebb arcához, hogy leheletét már érezte. - Ugyanis leszek olyan jómodorú, hogy magam ölöm meg - nevetett fel, egyenes fogsora visszaverte a felettük lógó lámpa fényét, olyan elbűvölően hatott a férfi gyilkos énje.
Már tiltakozni sem volt ereje, egyszerűen úgy érezte, mintha lehalkították volna hangszálait; egy képzeletbeli tompítót erősítve rájuk. A bőrkabátos kiélvezve a győzelmét, előhúzta kabátja zsebéből aranybevonatú revolverét, hátrébb lépve egyet, rá szegezve azt. Keze megtörhetetlenül fogta fegyverét, szemei egy megmagyarázhatatlan érzés kavalkádtól csillogtak.
- Remélem a túloldalon még lesz alkalmunk találkozni - bigyesztette le ajkait, ezzel egyidőben meghúzta a ravaszt. Fegyverét úgy sötötte el, hogy a golyó céltalálatáig tartották a szemkontaktust. Vére a falra csapódott, a férfi bőrkesztyűjére is egy jó adagot kenve. Élettelen teste elernyedt, feje előre esett, lelke mint egy imbolygó füst, ami lassan tör az ég felé, úgy szállt el.
- Tüntessétek el a testét, látni sem bírom ezt a söpredéket! - törölgette vérrel ásztatott kesztyűjét egy ronggyal, tekintete színtiszta undorodásban fürdött, ahogy a jelentéktelen testet figyelte. Egy újabb söpredék, egy újabb haszontalan e világon, egy újabb áruló, akit sikerült végleg eltörölnie.
Ámbár az még csak fel sem merült gondolataiban, hogy ott, abban a kicsiny szobában még volt valaki rajtuk kívül. Egy olyasvalaki, aki a sötétben lapult, onnan izgatottan figyelve Baekhyun tettét, minden benne zajló érzést, gondolatát érezve, ő ezekből a sötét, bűnös érzésekből táplálkozott.

- Hamarosan be kell hajtanod rajta a bűneit, ugye tisztában vagy ezzel? - szólt a magas alakhoz, aki a sötét barlang-szerű helyiségben járkált fel-alá.
- Már hogyne lennék tisztában ezzel, Sehun. - vakargatta meg elgémberedett könyökét. - És már tudom is, mivel teszem magamévá lelkét. - mosolyodott el ördögien, barátja ugyanígy tett. Tudta, ha Chanyeol kitalál valamit egy lélek megszerzéséért, abból csak jó sűlhet ki, már ami őket, démonokat illeti.