dirty little secret [dramione]

~3~

Este aztán kelletlenül hagytam ott a klubhelyiséget. Mennem kellett ügyelni.
- Muszáj menned? - nyafogott Ron, aki unalmában úgy döntött, lekísér.
- Csak nem hiányozni fogok? - nevettem el magamat, mire Ron elfintorodott.
- Azért ott még nem tartunk.
- Mocsok vagy, Weasley - ütöttem meg óvatosan a vállát.
- Ne feledd, ha gáz van Malfoyjal, csak szólj! - mondta aztán búcsúképpen. Elmosolyodtam. Sohasem sikerült még megmutatnia Malfoynak, hogy ő jobb. Valahogy mindig visszafelé sültek el a dolgok.
- Persze Ron, úgy lesz - bólogattam, ő pedig sarkon fordult és visszament a házunkba. Éppen McGalagony előtt érkeztem meg.
- Áh, Miss Granger, éppen időben. Szóval akkor mondanám ki hol fog ügyelni - kezdett bele. Mellettem Cormac már ezerrel flörtölt a mellé beosztott Hannahval, így az ez okozta felháborodásaom elterelte a figyelmemet a professzor mondandójáról. Szegény lány, őszintén tudom sajnálni. - Miss Granger és Mr. Malfoy pedig az ötödik emeleten fog ügyelni. A prefektusi fürdőre különösen figyeljenek! - Malfoy felmordult, de senki nem foglalkozott vele. - Kérdés?
- Tanárnő! - tette fel a kezét Nanette. - Mi van akkor, ha egy diák nem engedelmeskedik nekünk? Elvégre mi is csak egyszerű diákok vagyunk...
- Nem kell félnie, kedvesem. - Először minden értetlenül nézett, majd a tanárnő ismét hangos bemondóvá változtatta magát, és a diákok tudtára adta, hogy bizony most egy darabig kötelesek szót fogadni nekünk. - Most pedig menjenek a dolgukra! - utasított, majd már el is tűnt. A többiek már el is indultak a helyük felé, én pedig óvatosan Malfoyra néztem.
- Mi az? - mordult rám.
- Nem megyünk? - néztem rá értetlenül.
- Az kéne még nekem, hogy meglássanak egy sárvérűvel... - fintorodott el, majd sietős léptekkel elindult.
- Hát ez ciki, ugyanis együtt kell ügyelnünk, de hát éjszaka amúgy is kijárási tilalom van... - motyogtam inkább magamnak, mintsem neki, miközben csak követtem őt.
- Mit motyogsz a bajszod alatt? - fordult hirtelen hátra, így megtorpantam és a mellkasának ütköztem.
- Én ugyan semmit - motyogtam aztán ismét, mélyen a szemeibe nézve. Huh. Majdnem leszédültem a lépcsőről. Draco szemei gyönyörűek voltak. Ő is a szemembe nézett, és arca mintha csak megenyhült volna. Merlin szakállára, hova gondolsz, Hermione?
Szerintem ő is észrevette, hogy valami nem stimmel, mert megrázta a fejét, majd újra menet irányba fordult, és ismét sietős léptekkel vágtatott fel a lépcsőkön.
- Ugye tudod, hogy nem muszáj utálnunk egymást? - szóltam utána, de ő csak félvállról morgott vissza válaszként.
- Oh, de igen, Granger. Azt hiszem, van köztünk egy kis különbség...
- Hát persze, ó nagy Malfoy. Legyen, ahogy őfelsége akarja - grimaszoltam. Malfoy megint csak megállt, és rám nézett.
- Leszophatsz - vigyorgott gúnyosan, én pedig elröhögtem magam gyerekes megszólalásán.
- Komolyan, Malfoy? Ennyit tudsz? - tettem csípőre a kezemet, miközben felvontam a szemöldökömet. Ő idegesen lejjeb lépett két lépcsőfokon, hogy előttem állhasson. Arca ismételten csak pár centire volt az enyémtől.
- Mégis mi a francot vársz, Granger?
- Oh, hát én aztán semmit - forgattam meg a szemeimet.
- Csókoljalak meg, vagy mi? - kérdezte, de közben már közelebb is hajolt. Elakadt a lélegzetem.
- Akár - suttogtam.
- Ejnye, Granger, csak nem bajba akarsz kerülni? - húzta féloldalas mosolyra a száját, majd a következő pillanatban már azt éreztem, hogy ajkai csiklandozzák az enyémet. Majd végül rendes lecsapott, és egy hosszú, szenvedélyes csókban részesített. Közben éreztem, hogy kezét a derekamra helyezi, én pedig, hogy ne csak álljak ott, tarkójába kapaszkodtam. Életem első csókja. De még milyen csók... Na meg, kitől...
Hirtelen elhúztam a fejemet.
- Mit művelsz? - háborodtam fel. A srác még mindig a karjai közt tartott.
- Nem tudom, de kurvára tetszik - válaszolt, majd újra megcsókolt. Elmosolyodtam. Ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek döntötte, és a szemembe nézett. - Erről soha, senkinek egy szót se.
- Hát persze, Malfoy.
- Ez lesz a mi mocskos kis titkunk - mondta, majd arcán egy ördögi mosoly suhant át. Kikászálódtam karjai közül, majd diadalittas mosollyal elindultam, de Draco a derekamnál fogva hátulról elkapott, és magához húzott.
- Tudod mit, Granger? Lehet mégsem lesz olyan rossz ez az ügyelés - suttogta a fülembe, majd apró csókokat lehelt a nyakamra. Engem pedig a hideg rázott. Mit művelsz, Hermione, mit művelsz?