*az előzőt rögtön követi*
-tudtam.- mondta majd szótlanul álltunk 1 percig.
-elmondanád, hogy most mi van? -szólalt meg ujra.
-Én......én nem tudom!-nyögtem ki.
-Ha tudod írj! -majd menni akart de megfogtam a karjára és megkerdeztem:
-De miért?
-csak tudni akartam - vonta meg a vállát.
-és jelentett valamit is? - néztem rá kérdőn.
-szerinted? Tudod mit erzek irántad! Ezt kerzedned sem kellett volna.
Álltunk némán ,egymással szemben ,aztán pár tincsemet a fülem mögé rakta majd vegigsimította az arcom.
Még egy perc szótlanul állás ,aztán kiböktem valamit.
-Holnap mehetnénk együtt suliba.-próbáltam másra terelni a szót.
- Te hogy tudsz úgy tenni mintha mi sem történt volna?-nézett rám ,majd sarkon fordult és elment.
Pár percel később felhivtam Zsófit, hogy ha szertne itt aluthatna. Persze rábolintott és jött is ahogy tudott.
A
mikor megerkezett már későre járt , így rögtön pizsamába bújtunk és beszélgetni kezdtünk. Elmeseltem neki mindent ami történt velem és fordítva.
Utána bejott anya hozzánk és mondta,hogy menjünk aludni mert holnap suli. Mi szót fogadtunk ,hisz teljesen álmosan voltunk.
Reggel korán felkeltunk ,reggelit készítettünk. Addigra anya már dolgozni ment így ketten voltunk. Miután raneztunk az órára és eszrevettuk, hogy kesesben vagyunk így sietni kezdtunk és magunkra kapkodtuk a ruháinkat és rohadtunk is, de John az ajtóban állt......Mondtam Zsófinak ,hogy menjen előre és mindjárt mi is utana megyünk. Amikor elment , John a háta mögül előhuzott egy szál rózsát és felém nyújtotta.
- tessék! - tartotta felém
- ez mégis mire véljem?- néztem rá furcsa tekintettel
- tontsd már el ,hogy mit érzel! - nézett rám közben leengedte a karját és vele együtt a rózsát is.
- Én.......é..... - ki sem mondtam és már bele is vágott a szavamba
- Gyere velem!
- de mindjárt kezdődik a suli!
- nem baj!
Bólintottam és már el is intultunk.
Köszönöm a nézőket 😍😍😍
A véleményetekre nagyon kíváncsi vagyok!! 😀😊
Kérlek írjátok meg ,ha van kedvetek 😉
