Az ágyon feküdt, tágra nyílt szemmel bámulta a plafont a sötét szobában. Mindenegyes gondolata ütötte a másikat.
„Miért tette?"
„Mi lesz ezután?"
„A többitől is meg kell szabadulni!"
Képek támadtak fel, s a kérdések egyre nagyobb sebességgel száguldtak elméjében.
A tükör elé sétál. Ridegnek és idegennek tűnik az, amit a tükörben lát. Ismeretlen számára az a sötét szempár, ami a tükörből néz vissza rá. Végigsimít férfias arcvonalain, s hajába túrva hátrafésüli fekete, hosszabb haját. Még mindig nem ismeri azt az embert, aki a tükörben van.
A fürdőbe megy, hogy letisztítsa magáról az ismeretlennek tűnő, mégis ismerős masszát, ami beborítja mindkét kezét.
Lassan megszabadítja felsőtestét a véráztatta ingétől.
„Mit tettem?"
Megengedi a zuhanyfülkében a csapot, aztán beáll a hideg vízsugár alá. A vízcseppek vörössé válnak, ahogy végigfutnak arcán. A rajtamaradt ruhák teljesen átáznak a véres víztől.
Egyre több emlékképet lát a fülke ajtaján lefolyni a vízcseppekben.
Az egyikben azt látja, ahogy a kis Thomas hátába állítja azt a méretes kést, és a kisfiú gyenge teste a földre hull. Még rázkódik kicsit, de aztán az utolsó életszikra is elalszik benne.
Egy másikban a nagynénje üres, halott szemei néznek vissza rá. A két kezével fojtotta el benne az életet.
A földre csúszik. Felhúzza lábait, s térdére hajtja fejét.
„Mikor lesz már ennek a zajnak vége?!"
A következő pillanatban a barátnője sikolyát hallja. Most ért haza. Feláll és elkezdi megkeresni. Akaratlanul is belébotlik.
- Szívem, mi történt?! Ki tette ezt?! Jól vagy?!
- Persze drágám – magához ölelte, hogy megnyugtassa.
- Mindenki meghalt, Ed. Ki tette ezt?! – üvöltött.
- Minden rendben lesz – súgta fülébe. – A gyilkos már nincs itt.
A barátnője kilépett az öleléséből és a földszintre sietett, hogy hívja a rendőrséget.
„Tudja, hogy én voltam."
„Tudja, hogy mit tettem! Véget kell vetnem ennek!"
Utána sétált.
- Drágám, már jönnek – fordult felé a barátnője megkönnyebbült arccal. Ekkor szemrebbenés nélkül átvágta a torkát.
A sötét szobában ébredt. Az ágyában feküdt, a barátnője mellett.
„Oh, micsoda szörnyű álom volt ez."
Végigsimítja arcát, de valami nincs rendben. Különös, vizes dolgot érez végigfolyni arcán. Felül, és felkapcsolja a lámpát az éjjeliszekrényen. Hirtelen kezeire pillant, amiket beterít az életet adó nedv, a vér.
Kitágult pupillákkal a barátnője felé fordul. Megböki, hogy ébredjen fel, de nem mozdul. Halk csöpögést hall az barátnője mellett.
Fölé hajol.
Látja, hogy a lepedő átvérzett az élettelen tetem alatt.
„Ez nem álom volt..."
