In medias res - Rögtön a közepébe /w DamienKnight04

19.

James:

Mitől ilyen kemény a párnám.. .? ja... Ez Damien... Jó volt az este...

Lassan kinyitottam szemeim és felnéztem Damienre, aki már ébren volt és engem figyelt álmomban.

- Jó reggelt - Mondtam kómásan, majd nyomtam a szájára egy puszit.

- 'Reggelt - Vigyorgott. - Jó sokáig tudsz aludni. Ja és rugdosódsz álmodban..

- Kellett olyan közel bújnod hozzám. Amúgy is, a lábad egész éjjel nyomta a hátamat. - Próbáltam visszavágni.

- Ne legyél olyan biztos abban, hogy az a lában volt - Kacsintott, majd kiszállt a takaró alól, felkapta boxerét és kisétált. Én is így tettem.

A konyhába érve Damien a szekrényekben kutakodott, mire odamentem és elővettem neki a kávét, gondolván azt keresi.

- A teje..- Félbeszakítottam és a kezébe nyomtam a tejes dobozt.

- Én is kérek egyet. -Szóltam oda neki.

Kicsit forgott mire megtalálta  a bögréket, majd felrakta főni a kávét. Egész otthonosan mozog a konyhában.

- Van pár kérdésem.. Először is: Egy ilyen fiatal srác miért kávézik. Másodszor pedig: Honnan van ez a kastély ? - Mutatott körbe az egész házra utalva egy széles karmozdulattal.

- Első: Mert reggelente kómás vagyok és mert szeretem a kávét. Második: Azt pedig hosszú lenne elmagyarázni és lehet nem is fognád fel. - Adtam a kitérő választ, ám nem tudtam állni Damien szúrós tekintetét, így folytattam- Jó,jó... Apa és anya egy profi regényíró páros, de ők nem laknak itt. Kiköltöztek Londonba, viszont állandóan mozgásban vannak. Úgy gondolták ez nekem kissé megterhelő lenne, így a keresetükből mindig küldenek nekem haza, hogy ne haljak éhen és tudjak magamnak vásárolni. Mikor elmentek akkor ezt a berendezett, általad kastélynak titulált otthon hagyták rám és évente egyszer hazajönnek egy hétre megünnepelni a szülinapom. Lényegében ennyi.

- Huh.. Jó önálló lehetsz. - Ámuldozott Damien, majd a kezembe nyomta a bögrémet. Tettem bele némi cukrot, majd egymással szemben leültünk  az asztalhoz és csak néztük a másikat.

Mikor a pezsdítő ital végére értem a velem szemben ülő elkezdett röhögni.

- Nőtt egy kis bajszod  - Jegyezte meg, majd mikor rájöttem mire értette, hüvelyk és mutatóujja közé fogta államat, majd magához húzott és felső ajkamat megcsókolva lenyalta a rajta maradt kávét.

Ahh.. olyan édes...

- Milyen volt elvenni egy fiú szüzességét ? - Kérdeztem vigyorogva, mire Damien arcára egy pillanatnyi zavar és pír ült ki, ám gyorsan visszanyerte önuralmát teste felett.

- Szűk - Mondta és poker face-t öltött, majd elröhögte magát - Izgató volt a tudat, hogy én járok először a szűk kis popsidban, de nagyon tetszett. Ha tegnap nem vettem volna el véglegesen, elvenném még párszor.

Éreztem, ahogy arcomba fut a vér, majd oldalra kaptam tekintetem.

- Csak nem zavarba jött a kis herceg ? - Kérdezte gügyögve.

Egyszer szájba foglak baszni, ezt már nagyon érzem...

Átültünk a kanapéra, ahol Damien hirtelen a hátamra döntött, elkezdte simogatni a hasamat, megcsókolt, majd feltolta a lábaimat, mint tegnap este. Teljesen tűzbe hozott és már készen voltam a mai bemelegítő menetre.

Most itt fogjuk csinálni a kanapén, vagy mi ? 

- Ja, amúgy csak vicceltem - Szólalt meg, miközben lemászott rólam. Ránézve megint az önelégült mosolyával találtam szembe magam.

- Valaki szellemes kedvében van, látom - Arcom olyan vörös volt, mint egy paradicsom. Kiöltöttem ki nyelvem, majd még mielőtt visszahúzhattam volna, Damien elkapta, majd nyomott egy csókot az arcomra és seggét ringatva elsétált a mosogatóig, majd elmosta a bögrét.