Kapcsolatok

1.

Lassan és magabiztosan léptem át az iskola küszöbét. Miután leadtam a beiratkozási papírjaimat, csatlakoztam osztályomhoz. Amint beléptem, éreztem, hogy egy összeszokott társaságba kerültem. Mindenki ismerte egymást, pedig reménykedtem, hogy lesznek  rajtam kívül is új diákok.  Egy csapat röhögő fiúk mögötti padra ledobtam az iskola táskám és helyet foglaltam. Hogy elkerüljem a rám zúduló kérdéseket és kíváncsi tekinteteket elővettem az MP3 lejátszóm és kedvenc könyvemet az Üvöltő szeleket. Nem igazán tudtam figyelni az olvasásra, inkább osztálytársaim kötötték le a figyelmemet. Nemsokára egy magas, fiú lépet be a terembe. A reakciókból láttam hogy ő is szintén új tanuló itt. Körül nézet a teremben és tekintete megállapodott  a mellettem lévő üres helyen. Oda sétált a padom elé és rám nézett.

-Szia! Szabad ez a hely?-Kérdezte egyhangúan. Megadóan bólintottam mire levágta magát a mellettem lévő székre. Már abban a pillanatban hogy belépett furcsa érzés fogott el, valami nem stimmel vele.Bejött a tanárnő és elkezdte az órát. Pár perccel később szemem sarkából láttam hogy felém fordul.

- Amúgy Stefan vagyok. Hogy hívnak?-kérdezte.Nem csodálkoztam kíváncsiságán nem az a lány vagyok akin az emberek tekintete csak elsiklik. Sötét barna hajam hátam közepéig ért világos zöld szemem kirívott arcomból. És meglehetősen feltűnő jelenség voltam.

-Scarlettnek hívnak.-mondtam annyira közömbösen amennyire tudtam.

-Te is új vagy? Hogy kerültél ide? Költözés?-kíváncsiskodott tovább. Tényleg ennyire feltűnő hogy kívülálló vagyok?! Sokáig gondolkoztam milyen hazugságot mondjak neki végül a megszokott mellett döntöttem.

-Eltaláltad, költözés.-feleltem unottan.

-Hát te milyen bőbeszédű vagy Scar!-mondta széles mosollyal az arcán.

-Te meg milyen rendkívüli humorral rendelkezel Stef!-válaszoltam pajkos mosollyal neki. Beszélgetésünknek az osztály főnök vetett véget. Ki kellet állnom az osztályom elé és beszélni magamról pár szót. Mit mondjak talán azt hogy egy 316 éves halhatatlan boszorkány vagyok, vagy talán azt hogy három másodperc alatt végezni tudnék az összes jelenlévő emberrel.

-Scarlett vagyok, szeretek olvasni és sportolni Los Angelesből költöztem ide. Továbbá nem bírom az olyan Stefan nevű fiúkat akik viccesnek érzik magukat.-Néztem csúfolódóan rá aki éppen füzetéből felpillantva nézett velem farkasszemet hatalmas vigyorral az arcán. Miután ő is bemutatkozott véget ért az óra. Tesi volt a következő. Abban nem hazudtam hogy szeretek sportolni viszont mindig féltem az ilyen helyzetekben hogy fény derül titkomra. Hatalmas erőm nehezen tudtam irányítani.  Ahogy beléptem az öltözőbe rögtön nekem estek a lányok  buta kérdéseikkel: Ismered Stefant? Jártok? Hol vásárolsz? Nehéz volta suliváltás?

A legtöbbre készségesen válaszoltam, de egy időben meguntam a tolakodó kérdéseket. Megpróbálkoztam azzal, hogy lerázom őket, de sajnos Amber (a főribi) levakarhatatlan bizonyult. Két lány eléggé kedves  volt velem, egyiket Lissanak, másikat Angelanak hívták. Mély sajnálatom ellenére Amber  három csicskájának nevét nem tudtam meg. 

- Mondd Amber, a te életed nem elég érdekes ahhoz, hogy azzal foglalkozz?!-mondtam idegességemben. Láttam, hogy ezt nem fogom ennyivel megúszni. Szinte elmenekültem kíváncsiskodó és megvető tekintetük elől a tornaterembe. Bár ott se volt jobb a helyzet a fiúk leplezetlen bámulása miatt. Ebben a pillanatban lépett be Stefan a terembe. Most tűnt fel igazán, hogy milyen jól néz ki. Szőkésbarna haja kócosan volt beállítva, zöld szeme bármelyik lányt zavarba ejthette volna. Mikor észrevett odajött hozzám és kislányos sértődöttséggel mondta nekem:

- Pedig már azt hittem barik leszünk. - fonta össze maga előtt a karjait. Nem bírtam elfojtani mosolyom és vidáman feleltem neki:

- Akkor nincs más választásunk, csak az öri-hari.

Nemsokára elkezdődött az óra. Lányok és fiúk külön kosárlabdát játszottak a terem két végében. Mint előre gondoltam, Amber csapata eléggé undok módon viselkedett velem. Nem passzoltak, így kénytelen voltam magam megszerezni a labdát. Miközben vezettem, észrevettem, hogy két magas lány fogott közre. Eltérítettek a terem széle felé, ahol ellöktek. Felettébb szerencsétlenül estem el. Beütöttem a radiátorba a fejem melynek következtében egy hatalmas seb keletkezett az arcomon. egy ilyen sérülés egy normális halandó embernek akár agyrázkódtatást is okozhatott volna de bennem nem tett kárt. Az egész osztály körém gyűlt és elképedve néztek eltűnt sebemre. Stefan rögtön mellettem termet és felsegített azonban megláttam mis is ő valójában. Arca elváltozott a vérem hatására, szeme alatt az erek elvörösödtek, hegyes fogai előbukkantak. Pár pillanattal később visszaváltozott és a tanár kérésére elkísért a nővérhez. Amint kiléptünk a teremből megfogta a két vállam és mélyen szemembe nézve próbált megigézni.

- Engem nem tudsz befolyásolni. Tudom mi vagy.