Kapcsolatok

2.

Csak egy dolgot utalok jobban a boszorkányoknál, a vámpírokat. És még ebben az eldugott kis porfészekben is összetalálkozok eggyel. Stefant magam mögött hagyva futottam hazafelé de előttem termet és elkezdett kérdezgetni.

-Scarlett várj, meg tudom magyarázni! Te honnan ismered a fajtám? Ki vagy te?-halmozott el kérdéseivel.Kíváncsi lettem volna hogy tudná ezt megmagyarázni, de faképnél hagytam. Stefan utánam nyúlt és erősen tartotta a kezem de nem annyira hogy fájjon. Muszáj lesz vele beszélnem, de nem voltam biztos abban beszélhetek e vele anélkül hogy magamat veszélybe sodornám.

-Vedd le rólam a kezed te mocskos vámpír!-kiáltottam haragomban, és olyan erősen löktem a falnak hogy hallottam koponyája reccsenését. Mikor felkelt hitetlenkedve nézett rám.

-Te is vámpír vagy?-kérdezte.

-Nem, nem vagyok-feleltem haragomban és megpróbáltam otthagyni.

-Ha nem válaszolsz kérdéseimre kénytelen leszek durvább dolgokhoz folyamodni!-kiáltotta dühében.

-Mi lesz megcsikizel?-vágtam oda neki csúfolódva.

-Hát nem teljesen erre gondoltam.-Majd ott termett mellettem fölkapott a vállára irdatlan sebességgel a hazához vitt, és bezárt a pincében lévő cellák egyikébe.

-Eressz el te vadbarom!-sikítottam kétségbe esetten. De ő csak mosolyogva állt előttem. Éreztem hogy erőm melyet irányítani nem tudtam (mivel nem vagyok boszorkány) csak úgy kirobbant belőlem. Hirtelen elkezdett a zárt helységbe erős szél fújni, és cellám rácsai elkezdtek olvadni és könnyedén kifutottam börtönömből. felszaladtam a lépcsőn, és rázártam Stefanra az ajtót. Éppen az előszoba felé rohantam amikor egy férfi jött ki az egyik szobából és kérdően meredt rám.Őrjítően szép tengerkék szeme huncutan nézett rám. Barna haja volt és kidolgozott izmos felsőteste kilátszott a derekára csavart törülközőből.

-Hát te meg ki a fene vagy?-nézett rám kérdőn. De válaszolni nem volt időm mert Stefan jelent meg a hátam mögött.

-Hé öcsi nem, is tudtam hogy ilyen jó ízlésed van!-mért végig gyönyörű szemeivel és nézett a mögöttem álló Stefanra. Mire észbe kaptam üldözőm elfogott. Az ismeretlen férfi furán nézett Stefanra. De az rögtön elkezdte megmagyarázni.

-Damon segíts! A suliba találkoztunk és rájött hogy mi vagyok!-mondta.

-Egy pillanat öcskös!- kiáltotta megkomolyodva, és hirtelen eltűnt. Szóval ő is vámpír gondoltam magamban. Pár másodperccel később visszajött már teljesen felöltözve, és segített testvérének elkapnia.