Találtam egy fejszét! Az az érzésem, hogy az életben maradáshoz még nagyon jól jöhet! Elhoztam! Persze! Először indulok életemben egzotikus utazásra, és hajótörést szenvedek. Tudtam, hogy repülni kellet volna. Oké, legalább épségben megúsztam - és van egy fejszém. Mi más kellhet? Jegyzet magamnak: a szarkazmus segít.
Takarékosan kell élni. Átfésültem a partot, hátha találok valami használhatót- például egy utazási ügynököt. Ehelyett egy utazóládát találtam a hajónkról, lent a parton, a homokba temetve. Ez azt jelenti, hogy még több dolog is lehet elszórva a szigeten a hajóról. Kár, hogy nem elég a nagy láda ahhoz, hogy elhajózzak benne. Amilyen szerencsém van, valószínűleg üres, vagy, ami még jobb, tele van mérgeskígyókkal.
Letettem a „táboromban" az utazóládát. Jelenleg olybá tűnik, hogy ez a berendezési tárgyaim központi eleme. Sőt, ez az egyetlen berendezési tárgyam. Egy ideig több funkciót is kell, be kell majd töltenie. Csak benne tárolhatom a cuccaimat. Milyen cuccaimat? Szükségem van további cuccokra.
Tudom, hogy a tengervíz tilos, de úgy emlékszem, mintha azt hallottam volna valahol, hogy az élet fenntartásához két alapvető dolog szükséges: kókusztej... és... valami más. Folyóvíz?TV? Nem emlékszem. Hát, a kókusztej volt a lényeg. Valójában nem voltak nagyon rosszak a kókuszok. Sőt egészen finomak! Bár alacsony bozóton nőnének magas fák helyett... vagy feltétként is kínálhatnák magukat egy kiszállított, extra nagy pizzán.
Semmi értelme nem lett volna várni a további kókuszgyűjtéssel, míg újra megéhezem! Jobb ötletnek tűnt összeszedni néhányat még akkor, amikor volt energiám. Cseppet sem olyan kényelmes magamnak kaját gyűjteni, mint mondjuk gyorsan elugrani a boltba, de az árak verhetetlenek. A kókuszok most ott figyelnek a ládában, későbbre, ha kedvem támadna nassolni kicsit. Talán nyitok majd egy kis kókuszos-standot otthon a fölöslegből. Pompás lenne, nem? Nincs főnök, nincsenek határidők, nincs ütemterv. Már látom is a villódzó neonokat: „David K. O Kókuszai"
Több nyersanyagra lesz szükségem, például fára, ha boldogulni akarok ezen a szigeten. Végül vágtam némi fát a fejszémmel – felemelő érzés! Be kell vállaljam, hogy nagyon jót tesz az önbizalmamnak az, hogy kényszerűségből magam kell, megoldjak mindent.
Az én művem a tábortűzben a „tűz"! Tudod, a kutyákkal tényleg minden oké, de valójában nem ők az ember egjobb barátja, hanem a tűz. Olyan könnyű biztosra venni, hogy lesz tűz, ha kell. Én viszont úgy érzem most magam, mintha épp atomot hasítottam volna, vagy valami! Következőnek meg tanulom irányítani az időjárást!
Hosszú és fárasztó napvolt. Fogalmam sincs,mi vár most rám,de kipihentem magam, és készen állok bármire. Bár a gondolataim egész éjjel zakatoltak, testileg még soha nem voltam ilyen fáradt. Úgy aludtam, akár egy gyerek. És pont úgy sírtam.
