Nap végén fájó kézzel na meg hasogató fejjel indultam futni.
-A suliban rengeteget jegyzeteltünk, és megtudtuk a szakkörök lehetőségeit is. Én rajzra fogok járni, viszont az osztály nagy része valamien sportkörre jelentkezett. Nekem elég az esti futás.
-Na szóval békéssen futottam a zenelejátszómat, mikor bepebotlottam valamibe, azaz valakibe. Felnéztem rá és WOW. Előttem állt eddigi életem során látott leghelyesebb fiú. Szőke haja a szemébe hullott, kék szemei pedig az arcomat fürkészték.
-Elnézest, csak nem az útra figyeltem, bocs, nem akartam beléd futni...-kezdtem magyarázkodni, de a srác csak megrázta a fejét és elmosojodott.
-Semmi gond, megesik az ien.- mondta tök nyugodtan, majd odébb ált és elment.
Huh. Na most már tuti ezzel a sráccal fogok álmodni legalább egy hétig.
Kocoktam még egy fél órácskát, majd hazafelé vettem az irányt. Mivel már rég futottam ennyit, ezér eléggé beszorult a levegőm és irgalmatlanul szúrt az oldalam.
Otthon aztán letusoltam, és megnéztem az Éhezők viadala 1. részét, de valószínűleg a film felénél bealudhattam mert regel a fotel előtta földön ébredtem. Irdatlan izomlázzal.
Bocsi a bamba részért csak én olyan vagyok hogy a jövőbe tervezek és a jelennel nem foglalkozok túl sokat. Ezért az első pár rész ehhez hasonló lesz. De addig is igyekszem.😘😘

