Unottan ülök a szokott padomon, Anglia egyik legszebb városában, Londonban, a kedvenc parkomban és egy könyvet bujtam. Nem igazán tudok odafigyelni, mivel a madarak csiripelése valamivel érdekesebbnek tűnt. De az is lehet, hogy a könyv volt uncsi... Egéssz biztos! Az "Abigél". Woah! Hányok tőle! Most kit érdekel egy kamaszlány élete, akit valami egyházi intézetbe dugnak?! Most kit érdekel?!!! Mondjátok meg hogy kit a fészkes fe.... Bocsesz, csak néha úgy el tudok kalandozni.... Na mindegy ott köszöni szépen jólvan! Nincs igazam? De sajna a magyartanárunk ( tudom furi, hogy Angliában magyart tanítanak, de fő a változatosság) ezt adta háziolvasmánynak.
Egy kicsit elkanyarodtam a témától... Néha úgy el tudok merülni egy könyv kritizálásában!
Szóval a nevem Reachel Smith. 17 éves vagyok és a Londoni Bledsey iskolában tanulok(nem tudom h létezike ). Amit tudni kell rólam, hogy már kicsi korom óta vágyom a hírességre. De melyik kislány nem vágyna rá?
Már kezdtem volna elmerülni a könyvben, mikor megcsörrent mellettem a telefonom. Mindig magam mellé rakom a parkban. Tudom hogy veszélyes meg minden a franc de szeretem ha kéznél van na!
Ránéztem a kijelzőre és egy széles vigyor terült szét az arcomon. Harry neve szerepelt rajta, egy vidám mosolygós képpel, ami őt és a kutyámat Hobót ábrázolta, amint mindketten félrehajtott fejjel figyelnek a kamerába. Tudom kicsit fura kutyanév de valahogy ráragadt. De az is lehet, hogy azért mert talált kutya ( hobo=csavargó)... Ja és lány.
-Hogy ment?!- kaptam fel bevezető nélkül.
-Neked is szia Reach! - szólt bele egy mély, mégis kisfiús hang. - Egyébként jól!- mondta sértődötten.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sohajtottam egyet és gondolatban jól leszerencsétleneztem a szerencsétlenjét, "szerencsétlen", gondoltam, majd kinyomtam a telefont. Az körülbelül 2 másodperc múlva ismét csörgött, és én ismét gondolkodás nélkül felkaptam.
- Szia Harry! Na mondd hogy ment? - kérdeztem műmosollyal a képemen.
-Mindjárt más! - enyhült meg a hangja. - Mostmár letörölheted a művigyort a képedről! - hah túl jól ismer! Igaz is miért ne ismerne?! 4 éves korunk óta ismerjük egymást! Együtt jártunk oviba, suliba, meg még sok más helyre, amit nem kötök mindenki orrára!Na jó nem leszek köcsög. Kirándulni, sétálni stb.
Ez szerintem azért lehetett így, mivel az anyuink legjobb barátnők, az apáink is legjobb barik, míg a nagyobbik testvéreink egy párt alkotnak. Harry nővére és az én bátyám Tom.
- Könnyű azt mondani Hazza! Feltenni még valahogy sikeredett, de leszedni... Hááát nehéz eset! Most mindenki hülyének néz hála neked!- mondtam neki viccesen, megpróbálva a szemrehányást nem titkolni, csak sajna elárultam magam, mert harsány kacagásba törtünk ki mind a ketten.
- Mindjárt érted megyek és elmesélek mindent! Gondolom a Ny-i parkban vagy így oda megyek!- Túúúl jóóól ismeeer!!!- 5 perc!- azzal le is tette.
Összecsaptam a könyvemet és becsúztattam a Hippy stílusú gyöngyözött táskámba. " Örök hála Harry, amiért sikeresen megmentettél a kín kserves olvasástól!"Ne értsétek félre imádok olvasni, csak nem a 80- as évekből!
Felpattantam és kisimítottam a ruhám gyűrődéseit. Lányból vagyok na! És elindultam a kikövezett úton. A késő nyári szellő belekapott barna, vörös csíkokkal diszitett hullámos hajamba.
A kapuhoz érve megpillantottam a már jól ismert fekete Range Rovelt( remélem jól írtam, ha nem pls javítsatok ki kommenteben!)...
Hát itt az első fejezet! Remélem tetszik és kicsit felkeltette az érdeklődéseteket!
