Az Elnök Lánya

A ripacskodó tanárnő

A nevem Miranda Blake. Egy magán iskolába járok Washingtonban. Az apám?Az egyesült államok vezetője. Számára a legfontosabb az én és két kis testvérem biztonsága. Sok helyen jártam már az iskola és apám jóvoltábol is. Nemrég jöttünk haza Japánból egy két hetes kurzus miatt. Mivel a drágalátos apukám a kormányzó rám elég sok feladat hárul. Legyek tökéletes ugyanis ha hibázom egész Washington rólam fog beszélni
Épp ezért kerültem ebbe a suliba ami segít teljesíteni az életben bármilyenek is a körülmények. Nagyon nehéz így élni hogy minden lépésedet nyomon követik ha félre lépsz rossz utat választasz rögtön vissza löknek. Egy szóval nem élsz teljes életet. Nem engedik hogy hibázz mert az másra vet rossz fényt. A barátnőmmel Larával próbáltunk egyszer kétszer ki szökni de sose jött össze. Egyrészt mert rám kivételesen figyelnek. Az ő szülei Mexikóiak. Igen jóban vannak apámmal Larával ezért is vagyunk kiskorunk óta barátok. Gondolataimból a mellettem megálló Mrs.Kopper ébresztett fel

-Blake kisasszony nem gondolja hogy ha nemsikeül jól a dolgozatja az nem vet túljó fényt drága apjára-kezdődik. Blahh. Utáltam ezt a nőt életem megkeserítője. Ocsmány kötött garbójában (Megjegyzem ezt hordja télen nyáron. Fogadok harminc szekrénnyi van neki belőle.) Csak úgy vicsorgott rám mint egy hiéna

-Elnezést hölgyem de ön nem gondolja hogy rossz fényt vetne az iskolára és magára ha azt mondanám az újságoknak hogy a lökött tanárom nem engedett dolgozni-a papír sercegés hirtelen abba maradt és mindenki vissza folytott nevettéssel meredt a suli boszorkányára

-Kérem bocsásson meg máris megyek és hagyom dolgozni csak úgy vettem észre nem igazán köti le a téma. És mint tudja nekünk maguk a legfontosabbak hogy jól teljesítsenek-na persze a legfőbb céljuk itt hogy ne vetítsünk rossz fényt a szüleinkre. Nem engedik hogy éljünk konkrétan irányítani akarnak minket. Még jó hogy nem fogom hagyni magam

- Természetesen semmi gond hisz úgyis átírnák ötösre a jegyem ha balul sülne el a feladat sor- na erre elszállt a pumpa szegény nőben és már a keze az arcom felé tartott mindenki mereven figyelte a jelentet- Álljon meg a menet- kaptam el a csuklóját- Maga hogy mer kezet emelni az egyesült állomok vezetőjének a lányára- erre a mondatomra kikapta kezét a szorításomból és ki viharzott a teremből. Mindenki félve pillantott felém hogy most mégis mihez kezdejenek

-Jó hír srácok elmarad a doga- üvöltöttem el magam zavartan. Páran elkezdtek ujjongani viszont néhányan szorosan a lapra szegezték tekintetük és folytatták az írást ott ahol abba hagyták. Hát így kezdődött ez a fantörpikus év a Washingtoni Szent Marinna egyetemben...