Nincs Menekvés♡ BTS J.J.

1.

Vasárnap reggel:

Reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai pislákolnak be az ablakon. Nehezen aludtam el. Mostmár ez az új otthonom. Hiányzik azért a régi szobám és a házunk is. Annyi emlék köt oda. A nosztalgiázásom halk kopogás törte meg.

-Bejöhetek? - kérdezte Anya. Nem kicsit lepődtem meg. Az én anyám foglalkozik velem? Wow.

-Persze,gyere csak.- egy féloldalas mosoly kiséretében megpaskoltam az ágyam szélét.

-Figyelj Samantha. Remélem tudod miért költöztünk ide..-hangjában fájdalmat fedeztem fel. Arca meggyötört. Őt is megviselte talán,hogy magunk mögött kellett hagynunk a régi életünket?

-Igen,tudom.

-Kislányom tudom az elmúlt időszakban nem foglalkoztunk veled és nem vettünk tudomást rólad,de tudnod kell,hogy nagyon szeretünk. És Bocsáss meg kérlek nekünk. Apád teljesen kifordult magából amikor megtudta hogy itt dolgozhat. Bevallom, nagyon hiányzik a régi házunk...-szemeiben megbánást láttam. Ő az anyám. Jár neki is egy esély. Remélem nem bánom meg..

-Rendben Anya. Megbocsájtok. -ahogy kimondtam,szorosan magához húzott és megölelt. Nagyon hiányzott már ez.

-Szeretlek Samantha!

-Én is Szeretlek Anya!

A nap további része jól telt. Még pár dobozból kipakoltam a ruháim. Mindent elrendeztem ízlésem szerint és az eredmény..nos..csodás lett.

Nem vittem túlzásba. A falak Fehér és a Lila minden árnyalatban pompáznak. Egy franciaággyal a közepén. Mellette az íróasztalom. Bevallom, nagyon tetszett. Szerelmes lettem a szobámba ahh

-ANYA!!!-Miért is menjek le és hívjam fel a szobába ha kiabálni is tudok?

-Mi..mi történt Samantha? -Anya levegő után kapkodva  megtámaszkodott az ajtónak majd felnézett.

-Tádááááám. Tetszik? Nekem nagyon.

-Samantha ez csodálatos. Elképesztő mit varázsoltál ide.

-Köszönöm Anya!- megölelt és kiment.

Ledőltem az ágyamba és úgy döntöttem utána nézek az interneten az új sulimnak. Igen. Holnap az első napom. Még a szabályzatot is elkell olvasnom.
A laptopommal az ölömbe gugliztam ki a sulim. Egy nagy Fehér épület. Nagy udvarral és egy még nagyobb sportpályával amihez egy lelátó társul. Ez mellett egy fedett torna terem is van. Wow. A régi sulim nem volt ennyire,hogy mondjam Nagy.
A szabályok szerint 2 éve nem kötelező az egyenruha. Egy nagy sóhaj szökött ki az ajkaimon. Nagyon megkönnyebbűltem,hogy nincs egyenruha. Az olyan robotos. Börtönben egyforma robotok.

Még át néztem a szabályokat és a telefonomra pillantottam. 21:38 mutatott.

-Basszus. - azzal a sietséggel amivel készűltem az ágyamról elindulni..nos hát..akadályba ütközött. Túl gyors volt a tempó és miért is ne lehetnék annyira szerencsétlen,hogy ne essek le az ágyamról?

Halk szidkózások hagyták a szám. Remélem nem hallották meg se a koppanást se azt,hogy épp melegebb éghajlatra kívánom az ágyam.

A térdem picit bevertem. Remélem nem marad nyoma..

Gyorsan besiettem a fürdőszobába. Beléptem a zuhanyzókapinba és engedtem a forró vízet a testemre. Jól esett. Ellazította a végtagjaimat. Gyorsan hajat is mostam majd megtörölköztem. Megszárítottam a hajam, föl vettem a pizsamám és aval bedőltem az ágyamba.

Millió kérdés volt a fejemben. Új élet, új suli és új fejezet. Nincs már vissza út. Ez egy új kezdet. Nagyon félek. Ha ugyan az megismétlődik, mint a régi sulimban?
Gondolkodásom Anya szakította félbe.

-Kicsim nem jöttél le vacsorázni. Minden rendben? -aggódó tekintetében ott volt az anyai szeretet.

-Ahjj Anya nagyon izgulok. Holnap lesz az első napom és rohadtul félek. Mi lesz ha nem fognak kedvelni? Ha elutasítanak?

-Samantha drágám. Nagyon fognak kedvelni hisz egy gyönyörű,csinos és okos lány vagy. És ha elutasítanak nem tudják, hogy mit veszítettek.- ezzel adott a homlokomra egy puszit és kiment. Nagyon jól estek a szavai. Talán igaza van.

Lassan elnyomott az álom. Anya szavai ringattak álomba "Nem tudják, hogy mit veszítettek.."

Heeey Mindenki! Itt az első rész. Remélem tetszik majd nektek. De ez után jönnek csak még az izgalmak😊💕
Jó olvasást nektek és várom a véleményeteket! 💕
Xoxo Clar💕