Rebellteenagers's storyes

*Story*

Montaryt hegyek veszik körül. A tetejükről gyönyörű a kilátás. Ezért is tervezünk felmászni rájuk. Williammel. Vicces, hogy mindaketten Will-nek szólítjuk a másikat.

-Nem tagadom, szimpatikus vagy nekem, de ugye nem azért hoztál az erdős részbe, hogy megerőszakolj? Vagy hogy meggyilkolj és elásd a hullámat?- mondom egy kicsit viccelődve.

-Nem dehogy!- mentegetőzik.- Ilyen eszedbe se jusson.- felemeli kezeit arca magasságába, ezzel is ártatlanságát bizonyítva. Olyan kisfiús képet vág, hogy muszáj elnevetnem magam.

-Hé, ez nem vicces!- sértődik meg. De én nem bírom abbahagyni a nevetést.

Úgy látszik, megun, úgy tesz, mintha ott akarna hagyni.

-Hé, kérlek ne hagyj itt. És ha megesz egy medve?!

-Itt nincsenek is medvék Will. Akarod, hogy visszamenjek?- néhány méter volt csak köztünk. Bólintok. Én hülye, hát nem épp háttal áll nekem? Dehogynem.

-I..Igen.

Hirtelen lendülettel átszeli a köztünk lévő távolságot, majd a felkap, menyasszonyi pózban.

Háát ez nagyon fura. A szemébe nézek.

-Mért van olyan érzésem, mintha már rég ismernénk egymást?

-Nem tudom, de engm vonzz az ötlet. Mármint hogy megismerjelek.- teszi hozzá.

-Jó, de ennek búcsút mondhatsz, ha még ilyen huncutságokat csinálsz.- meglóbálom felé a mutatóujjam.

-Hé, ki mondta, hogy már befejeztem a huncutkodást. Hmm? Nem beszélve arról, hogy nem foglak letenni.- fenyegetőzik.

-William. Tegyél. Le. Azonnal.- tagolom a szavakat, hogy eljussanak a tudatáig.

-Mert ha nem?- elereszt egy rosszfiús mosolyt. Most veszem észre, milyen közel vagyunk egymáshoz. Támad egy ötletem.

Hirtelen -nem olyan erősen- a fülébe harapok. Azt várnám, hogy elenged, de nem. A helyzetet kihasználva megnyalja a nyakam. Azt a jó..

Áramütésként hat rám érintése azon a ponton. Összekucorodok a karjában, elrejtve mélységes pirulásomat. Ő meg csak nevet. Elkezdem ütni a mellkasát, hogy engedjen el, de ő mintha meg sem érezné.

-Ha ficánkolsz, könnyen leeshetsz. Ha viszont nyugton maradsz, még élvezheted is a kilátást. -nahát. Mindjárt felérünk a hegyre. És én ezt elfelejtettem pár perc alatt. Rémisztő, mennyire el tudja vonni a figyelmem. De biztos nem csak Jeremyt próbálom pótólni? Nem, arról szó sem lehet. Ilyenre még gondolnom sem szabad.

Látja, elkalandoznak a gondolataim. Úgy tesz, mintha elejtene, de az utolsó pillanatban biztosan megtart karjaiban.

-Jézusom, a frászt hozod rám.- már nem mosolygok, mióta e gondolatok befészkelték magukat a fejembe. Az ő jókedve is elillan.

-Mi bánt? Nekem elmondhatod.- mondja szívdöglesztő hangján. Te jó ég, ennek a szempárnak hogy lehet nem ellenállni?

Nem kell sok és azon kapom magam, hogy kiöntöm a szívem neki. Mindent elmondok neki a múltamról.... Jeremyről..

-Tudod, ő valahogy más volt. Mint a többi srác. Volt benne valami magávalragadó. Egy évvel fölöttem járt, ugyanabba a suliba. Először valami mersz vagy merszes játéknál találkoztunk az év elei ismerkedési táborban. Meg kellett csókoljuk egymást. Mi persze megtettük, mert mért is ne. Azután jó ideig nem láttuk egymást. Vagy csak ő került el, nem tudom. Majd egyszercsak indítottunk egy random klubbot Abbyvel meg Saggel-az egyik barátnőimmel. Jeremyt a sors meg pont a karjainkba sodorta. Ő is ismerte Axelt, és mint utóbb mondta Jeremy, mindenről kifaggatta a bátyámat. Arról mit szoktam csinálni, mik a kedvenc dolgaim, tudod. Jeremy félt nyíltan közeledni hozzám, így belépett a klubba. Gondolom nem kell mondjam, egy csomó mindent átéltünk együtt. Bár ez így elmesélve nem annyira romantikus, nekem mégis nagyon sokat jelentett.

Egyszer a klub komolyabban összeveszett valamin, és már úgy volt, feloszlunk. De hála neki nem tettük. Rögtön ezután volt az, hogy összevesztünk és az, hogy... nos. Meghalt. Balesetben. Néhány vélemény szerint öngyilkos lett, de nem volt bizonyítható. Szóóval, igen. Ez az én életem nagy története. Csodás mondhatom.

Jeremynek van egy ikertestvére, Elton. Képzeld annyira megviselte Jeremy halála, hogy bukott egy évet, mert nem tudta tanulással tölteni az idejét. Mostanra már elfogadtuk a dolgok állását. De az, hogy itt vagy velem, feltépi a régi sebeket. Nagyon hasonlítasz rá.

-Bocs, hogy faggatóztam. Nem kellett volna.

-Tényleg, ha jól belegondolok...- félreigazítok egy tincset. Jeremynek hosszabb volt a haja valamivel, és senki sem vehette volna rá, hogy így viselje, mint Will. Nem volt ennyire izmos sem, mint William. A szeme pont így ragyogott. William hangja kissé mélyebb frekvencián rezeg.

Kezem közé veszem arcát, úgy rendezem a haját, mint Jeremynek lenne. Jézusom, ha nem tudnám, hogy Jeremy meghalt, most azt hinném, ő van előttem- már letett karjaiból, egy sziklán ültünk. Már nem Williamet látom magam előtt, hanem Jeremyt.

Hátrálok. Pár méter simán van már köztünk. Elerednek a könnyeim. Halántékomra szorítom a kezem. Összehúzódok a felemésztő fájdalomtól ami belülről árad. Átölel valaki. Felnézek. Williamet látom.

-Jézusom, ne haragudj. Asszem hallucináltam.

-Én sajnálom. Többé ne hozzuk fel ezt a témát, jó?- mosolyog rám kedvesen. Én csak fejbólintással válaszolok.

Felemel. Végő karjait körém fonja. Bárcsak megállna az idő. Vele biztonságban érzem magam. Pont úgy mint... nem, arra gondolnom sem szabad. Inkább belenyugodok abba, hogy kísértetiesen hasonlít Jeremyre, és élvezem a vele eltöltött időt.

-Akkor.. nos.. öhm..- felnevet kínjában és hajába túr. Olyan édes.

Épp egy peremen vagyunk, tökéletes a kilátás.

A zsebemhez kapok. Egy, azért, mert rögtön lefényképezném ezt a pazar látványt, kettő, mert olyan szívesen betenném Shawn Mendestől a Stitches-t. Az egyik kedvenc számom, az ugrott be legelőször. De persze, amilyen balek vagyok, azt a szobámban felejtettem. Éljen a rövidtávú memória!

Jobb ötlet híján elkezdem énekelni én.

I thought that I'd been hurt before
But no one's ever left me quite this sore
Your words cut deeper than a knife
Now I need someone to breathe me back to life

Got a feeling that I'm going under
But I know that I'll make it out alive- ezt már Will is énekli. Pár másodpercre meg is feledkeztem a jelenlétéről. De ha már itt van, lesz kivel énekelnem.
If I quit calling you my lover
Move on

You watch me bleed until I can't breathe
Shaking, falling onto my knees
And now that I'm without your kisses
I'll be needing stitches
Tripping over myself
Aching, begging you to come help
And now that I'm... - itt elhallgat. Közelebb lép. Az arcainkat pár centiméter válsztja el egymástól.

-In love  with you.- fejezi be a mondatot, módosítva a szöveget. Már nem éneklünk, csak lélegzetvételünk hallatszik. Az is tisztán kivehető lenne, ha egy levél érne földet a völgy alján. De most minden csöndes. Mintha minden megdermedt volna egy pillanatra. Will válaszomra vár.

Megszüntetem a köztünk levő távolságot.

Mintha csak erre várt volna, ajkaimnak esik. Egy pillanatra elröpít a képzeletem.... Jeremyt csókolom.