Knock Out Girl

2016.04.28

Egy hónapja történt a balesetünk anyával. Anyu nem emlékezett semmire, se rám, se apára, se senkire. Mindig bejártam a kórházba és csak meséltem és meséltem, de neki a válasza mindig az volt:

-Anya (ejtsd: Ánya), kicsim, sajnálom, de nem emlékszem-felelte minden alkalommal, a nevemet is csak nagyon nehezen jegyezte meg és be is kellett bizonyítanom, hogy a lánya vagyok. A saját nevét a karszalagjáról tudta, az elsõ kérdése pedig az volt:

-Hol az apád? Hol a férjem? Miért nem jött be?-kérdezte miután felfogta hogy van egy 16 éves lánya. Én meg csak azt mondam, hogy otthagyott minket. Ezek a megrázó alkalmak után egy árvaházba mentem, egy egész szép és aranyos árvaházba.

Azonban mindenem elõtt tisztázzuk: Van pasim, aki nem, hangsúlyozom nem érti meg, ez mekkora trauma nekem; van egy barátnõm, aki nagyon megértõ és akart is sütit sütni anyunak csak szénné égette; és végül van egy legjobb barátom, aki folyton csajozik, viszont már gyerekkorom óta ismerem és mindig meghallgat.

Csütörtök délután volt és én éppen az egyik kislányt sminkeltem, amikor megszólalt a hangszóró:

"Figyelem, figyelem! 16 éves lányokat kérünk az örökbefogadási osztályra! Anya Silverman, neked is jönnöd kell, mert még mindig semmi hír apádról! Köszönöm!"

Szuper... Ezt imádom a legjobban minden szülõ elolvassa az aktámat mondanak egy kedves szót aztán kiválasztják a hozzájuk illõ lányt. Most komolyan: Egyszer egy nõ jött, aki totál olyan volt személyiségre mint én, erre elviszi a nálam egy nappal fiatalabb punk csajt! Legszívesebben kitéptem volna a hajamat! Jó persze nem nagyon akarom hogy örökbe fogadjanak, de jobb lenne egy család aki szeret mint egy árvaház.

Siettem, ahogy tudtam, amikor odaértem már mindenki ott volt csak én nem.

-Bocsi a késésért!-mondtam majd leültem.

-Semmi baj Anya, ugysem visz el senki egy ilyen kis ribit!-mondta halkan egy "menõ" csaj, azaz lefordítom:egy rózsaszín pasifaló.

-Álmodozz csak, Rose!-mondtam halkan és megrúgtam a lábammal.

-Rose Everbeen?-mondta a férfi, aki jött örökbefogadni valakit. Rose felpattant és, mint egy divatbemutatón, végigsétált a "porondon"-El is mehetsz!-felelte a férfi.

-Pakolni? Jujj de szupcsi!-ujjongott a kis..khm..nem mondom ki hogy mi.

-Nem, csak menj el, te nem kellesz!-felelte a mostmár nagyon is jófej pasas. Rose kiviharzott és becsapta az ajtót.

-Anya Silverman?-mondta a férfi. Felálltam körbeforogtam aztán leültem.

-Mehetsz is!-mondta a férfi. Tudtam, úgy tudtam...

-Gondoltam...-mormogtam és lassan odaléptem az ajtóhoz.

-Pakolni, Anya. Téged választottalak!- felelte, mire én felpattantam mint egy gazella és ujjongva elfutottam a szobámba. Hipergyorsan összepakoltam aztán már ki is mentem az árvaház elé. Az új apám egy limóval várt engem, hangsúlyozok engem!!!

-Na és hogyan is szólíthatom?-kérdeztem már a kocsiban ûlve egy szendviccsel a kezemben.

-Apának-felelte egyszerûen. "Okééé. Ezt most csak álmodom?"gondoltam.

-Rendben, apa-mondtam kiemelve az "apa" szót-Van gyereked? És feleséged? Ügye nincs macskád, azokat utálom? Lehet kutyám, vagy lovam?-hadartam.

-Nincs gyerekem, se feleségem, csak barátnõm. Én is utálom a macskákat és ha jó gyerek leszel választhatsz egy cuki háziállatot.

-Patkányt is?-kérdeztem reménykedve.

-Amit csak akarsz! Na viszont kiszállás mert megérkeztünk!-mondta és már kinn is volt. Kiszálltam és elámultam, luxus ház, medencével, kivilágítással, nagy ablakokkal.

-Feltételezem, hogy gazdag vagy.

-Á, ez a szomszédé, az én házam az a sufni ott!-mutatott egy fából készült sufnira-Csak viccelek kölyök!

-Még jó...-mondtam majd beléptem a házba. TV, meg minden kütyü, okos hûtõ, fagyigép...minden volt ott.

-Holnap még nem mész suliba, mert vásárolni megyünk, aztán majd tanulsz és újra mehetsz suliba és a barátaidat is meghívhatod, ha akarod. A telefonod meg a géped meg a tableted a szobádban van a 2. emeleten balra-mondta-Vacsi 7-kor, holnap pedig találkozol a barátnõmmel.

-Köszi, apa-feleltem majd felmentem a szobámba. Minden fehér volt, csak az ágynemű nem, az galaxis mintás volt . Elővettem az új Apple kütyüjeimet és kipróbáltam õket. Jók voltak, bár kicsit nehezen jöttem bele a használatukba.

Vacsora után hamar lefeküdtem, meg gondolkodtam. Holnap elmegyek vásárolni az új apukámmal, aztán áthívom a barátaimat, tanulunk, hülyülünk aztán találkozom apa barátnõjével. Ezen a ponton bealudtam, és csak aludtam és aludtam.

Sziasztok! Ez az elsõ rész! WOW, mintha nem jöttetek volna rá! Ha tetszik a könyv vote-oljatok és irjatok valami kedveset (vagy gonoszat is, hisz ugy fejlõdök), ma még rakok fel részt! Addig is szió!