Én vagyok a Dzsuli, 125 kiló, de a haverjaimnak mindig Dzsulia maradok.
Én vagyok Rém Rozi, a ruhaszárítóból, a családom Okos Orsi és még sokan mások.
Én vagyok az Ancika, 33 kiló, nem vagyok én normális és ezt nem is tagadom.
Én vagyok Símaszkos, vagy másnéven Anci, maszkom színe neon kék, sok rajta a szép ék.
Én vagyok Pinki, a szép csillámpóni, megeszem a füvet, hogyha aztot kérik.
Én vagyok a Fruzsina, a Símaszkos rajongó, kedvenc kicsi gyümölcsöm nem más mint a mangó.
Én vagyok Danscó Ptrée, csillámmerilinnel, szeretem a virágokat amik büdöskések.
Én vagyok a Kissímaszkos, vagy inkább Dzsuli, szeretem a Símaszkost mindenben támogatni.
Én vagyok a WC, a legeslegjobb haver, hozzám jár mindennap akár többszáz ember.
Én vagyok a Budikornis, Fruzsi Zorka alkotás, könyvtárban születtem és erre nincsen rím.
Én vagyok Sanyi és van nekem egy bátkom, amit ha tehetek, akkor sokat használom.
Mi vagyunk a Gbütyüli Band, a legeslegjobb banda, amikor csak tudunk, az utcákon csapatjuk a csapatot.
Swag Yolo
JEEEE!
Mosmár sajnos vége, ideje köszönnünk, szóval Goodbye mindenkinek akivel felnőttünk.
(A DAL történetéhez, olvasd el a Trollkodás Mesterfokon könyvemet)
