Aludnom kéne már,
De még úgysem fogok,
Írogatok spanokkal,
Mert az egy jó dolog.
Ugyan, megszoltam már,
Ez életem része,
Idéntől napi rutinomnak
Lett az egésze.
11-ig le se oltom
Szobámban a villanyt,
De a nyomás a szívemen
Ilyenkor is oly nagy.
Írogatok órákig,
Megnézek pár vidit,
Anyu néha benyit,
De ez sem tántorít:
Eldugom a telcsit
A párnám alája,
S elbújok az éjjel
Sötét világába.
Megunom a telcsit,
Álmosodok szépen,
Úgy döntök, lefekszem,
De nem megy ilyen könnyen.
Forgolódom még sokáig
Folyton folyvást köhögök
Gondolkozom a napomon,
Mindenen, mi üldözött.
Csukódik a szemem,
Édes álmom vár reám,
Elkényelmesedem
Az ágynak a vonalán.
De aztán egy perc múlva
Már csörög az óra,
Ismét későn tértem
Tegnap nyugovóra.
