Szerelmi Háromszög

6. rész

Szombat:

Elég különös egy nap volt a mai. De csak szép sorjában.

 Reggel felkeltem, reggeliztem, és utána neki álltam a leckének. Közben zenét hallgattam. Egyszerűen nem tudok csöndben tanulni. :) Gyorsan végeztem a házival, gondoltam felhívom Kingát, Lizát, Stellát és Hannát skype-on.

-Sziasztok!-szóltam bele a telefonba.

-Szia Bella!-köszöntek vissza mind a hárman. De hol a negyedik? Hol van Hanna?

-Hol van Hanna?

-Aszzem' azt mondta, hogy Márkkal találkozik.-mondta Liza.

-Ó...hát, végül is együtt vannak. Akik együtt járnak azok ezt szokták csinálni. Nem?

 Kicsit szomorú voltam. Mindig is arra vágytam, hogy majd akivel együtt fogok járni azzal majd elmegyünk moziba, utána elmegyünk egy parkba sétálni. És amikor megismertem Márkot, azt akartam, hogy ő legyen az a valaki, akivel mind ezeket megcsinálom. De, hát mind tudjuk, hogy ez már nem fog összejönni. Már csak 1év van hátra, úgysem sikerülne. Márknak miért tetszene egy ilyen lány, mint én? Semmi...

-Bella!-szóltak rám a többiek-Bella! Hol jársz?

-Ja, bocsi itt vagyok, csak....csak gondolkoztam.

Mindenki olyan szánakozva nézett rám.

-Ne nézzetek már így rám!-háborodtam fel.- nem kell engem sajnálni. Na inkább mesélj Stella, bejön neked Zsolti? :)

-Neeem- tagadta, de közben mosolygott.

-Na, nekünk elmondhatod!-mondta Kinga.

-Na jó, talán egy kicsit.-mondta fülig érő szájjal.

-Jaj, de cukii!-mondtuk egyszerre a lányokkal.

-Figyi Bella! Nincs kedved holnap átjönni hozzánk? -kérdezte Stella-megnézed a lakást, a bátyám, meg a mostohaapámat.

-Okés, szívesen.

-Szupii. Utána nincs kedvetek elmenni shoppingolni? -kerdezte, de ezt már mindannyiunktól.

-De!-mondtuk mind egyszerre tök lelkesen.

-Le kell raknom. Akkor holnap. Sziasztok!-köszöntem el a többiektől.

-Helló!

Meznéztem az órám, délután 2óra volt. Jó sokáig beszélgettünk.  Lementem és anyuék pont akkor akartak elmenni.

-Ja jó, hogy jössz. Pont most akartam szólni, hogy elmegyünk vásárolni. Ebéd a hűtőben, és kérlek csináld meg ezeket amik a listán vannak!-nyomott a kezembe egy cetlit amin házimunkák voltak felírva.

-Rendben, sziasztok!

-Szia! Ne engedj be senkit se a házba!-köszöntek el mind a ketten.

-Rendben, helló!

Gyorsan elvégeztem a házimunkákat, megebédeltem és már épp leakartam végre ülni a TV elé mikor csengettek. És megint. Vagy 20-szor csöngettek.

-Megyek már nyugi van!!-üvöltöttem, de csak nyomogatta tovább a gombot az a valaki.

-Ki az?-kérdeztem.

-Éhn va-ha-gyok!-válaszolta egy ismerős hang sírósan. Elég sötét volt már ahhoz, hogy lássam ki az!

-Hanna?-kérdeztem. Csak tipp.

-Ih-hi-gen!

Beengedtem Hannát a házba. A nappaliba vezettem. Teljesen vörösek voltak a szemei.