Jodi Peterson

1.rész /Távozás/

Ma van 17 éve hogy kipusztult a földünk. Legalábbis mások ezt mondják.Ma már nincsenek szép épületek,vidám játszóterek,se iskolák,se semmi más csak a megmaradt épületek darabjai.Én,Jodi Peterson az egyik túlélő vagyok. Kicsit sem mondhatnám magam szerencsésnek, mivel nem akkora öröm az nap este születni mikor kitört az apokalipszis.Tehát nem is tudhatom milyen is volt mindez.A születésem után 13 éve egy házba próbáltunk elbújni a halottak elől. Jómagam,az anyukám és az apám. Sajnos, az ajtók,se az ablakok nem bírták olyan sokáig mint gondoltunk. Apa és anya feláldozták magukat hogy meg mentsék a bőröm.Nem múlik el nap hogy ne gondolnék rájuk.Utána egyedül mászkáltam vagyis inkább bújkáltam. Még Annie rám nem talált. Azt mondta akkor hogy elfog olyan helyre jutatni engem ahol nincsenek járkálók... De ez.. már vagy egy éve volt.
-Jodi!-koporgott valaki a szobám ajtóján.
-Mivan?-mondtam álmosan majd hasra feküdtem az ágyon.
-Gyere le,siess!-mondta Annie. Gyorsan felültem. Majd mihelyt magamhoz kaptam rohantam is ki a szobából.Átrohantam a folyóson majd le a lépcsőn. De én hülye nem figyeltem oda ezért megbotlottam és legurultam a lépcsőn.Szétterülve feküdtem a padlón.Sikeresen beütöttem úgy kb. mindenemet.
-Áucs,ez fájhatott.-szólalt meg egy fiú.Ránéztem a fiúra aki Annie mellett állt.Körübelül pár évvel volt idősebb nálam.
Odanyújtotta a kezét nekem.Megfogtam,majd felsegített.
-kösz?-néztem furán.

-mondtam hogy elboldogulsz majd vele.- szólalt meg Annie egy mosollyal az arcán.
-Oké,Először is te kivagy?-rápillantottam a fiúra. Majd Anniere.
- Másodszor,minek kellett sietni?-kérdeztem kicsit hadarva.A fiú csak mosolygott.
-Jodi, ő itt Joe.-mutatott be minket egymásnak.
-Nagyon örülök hogy megismerhetlek.-nyújtotta a kezét.
-Én is.-ráztam meg a kezét.
-Ő fog téged elvinni arra a helyre ahova nem jutnak be a hallottak.
-Mi?-kaptam fel a fejem. -Tehát te nem jösz velünk? Kizárt hogy evvel menjek egyedül.-mondtam flegmán.
-héj,még ittvagyok!-szólalt meg a Joe.
Közelebb mentem Anniehez.
-Nem is ismerem. És te honnan ismered egyáltalán?
-Egyik barátomnak a fia. Hidd el jó kezekben leszel.
-Azt mondtad hogy együtt fogunk el menni oda....
-Ne aggódj,én is menni fogok.
-Nem hiszem,hogy el lóra ráférnénk hárman.-szólt közbe Joe.
-Jodi pakolj össze és induljatok. Értem később jönnek.
-Muszáj?-vágtam durcis arcot. Annie csak egyetértően bólintott. Fel szaladtam a szobámba. Megfogtam a kis hátitáskámat ami az ágyam mellett hevert. Csak pár kötszer és egy konzerv kaja virított benne.
Felemeltem az ágyamról a párnát. Alatta a pisztolyom volt. Jó kis hely egy fegyver elrejtéséhez. Senkise gondolná hogy egy párna alatt dugdosnom a fegyveremet. Megfogtam és beletettem a táskámba.Rövid idő alatt sikerült végeznem és lementem.
-Gyorsan menjetek.-mondta Annie. Oda szaladtam hozzá és megöleltem.
-De igérd meg hogy utánunk jösz.
-Erre nincs idő-szólalt meg Joe és kisétált az ajtón.
-Megígérem!De,most menj!-elengedtem, majd kisétáltam az ajtón.

-Kövess-utasított a fiú.Elindultam utána.
Körülbelül több mint 4 hónappal ezelőtt voltam szabadon.
-Nem azt mondtad hogy lóval megyünk?
-De csak elkellett rejtenem a lovat. Nehogy valaki megtalálja. Egy elhagyatott házba hagytam, nyugi.Csak öt percre van innen
A távolba néhol feltűnt pár zombi de mitse törődve velük aladtunk tovább.....
Már látni lehetett azt a elhagyatott házat amiről Joe beszélt. Vagyis remélem hogy az az.
-Azaz?-mutattam a ház felé.
-Igen-válaszolt....
-Végre-futottam be a házba.És tényleg ott volt a ló.
-De rég lovagoltam-mentem oda.
-Vezethettek? -néztem Joera. Reménykedve hogy igent mond.
-Nem
-Mi?miért?
-Nemtudod az utat.-magyarászkodott
Joe kioldozta a lovat. Mire a ló a kijárat felé kezdett sétálni.
-Majd te mondod merre menjek.
-Nem és kész-vágta rá.
Hirtelen puskadörgés hangját halottam meg a melletünk lévő ablak felől. Egy puskagolyó hiper sebességgel száguldott felém. Reagálni sem volt időm. De,Joe lerántott a földre. Az ablak megmaradt üvegjei ránk szórodtak.
-Elhagyatott mi?-néztem a fiúra.