5SOS Bromances (magyar)

Kockáztass (Cake)

Calum
-Mert szerinted az olyan könnyű!?-üvöltöttem.
-Én ezt egy szóval sem mondtam, de nézd meg, én is túléltem!-kiabált vissza.
-Mert a te szüleid nem olyan konzervativak! Ha anyám megtudja, hogy a bandatársammal kavarok , még fel is pofozna! És ebben nem magamat féltem hanem anyát. Ő biztosan azt érezné, hogy rosszul nevelt, és bűntudata lenne!Hogy mondjam el neki?!-kérdeztem halkan, és egy könnycsepp fojt végig az arcomon.Láttam rajta, hogy megbánta,amiket mondott. Én tényleg szeretem Luke-ot, de nem szeretném elvesziteni az anyámat.
-Sajnálom Cal!-jött közelebb, és a két kezébe vette a kezeimet.
-Nekem most idő kell! Át szeretném gondolni a dolgokat!-suttogtam a földet nézve.
-Nem akarlak elvesziteni!-emelte fel az államnál fogva a fejem, és kétségbeesetten a szemembe nézett.
-Csak egy kis időt kérek, hogy rendezzem a fejemben a dolgokat, nem azt , hogy szakitsunk, hanem tartsunk szünetet!-mondtam ki a fájó szavakat, de most erre van szükségem.Tudtuk, hogy nehéz lesz, főleg a banda miatt, de nem gondoltuk, hogy az elején már itt kötünk ki.
***
Már egy pár napja nem nagyon beszélünk Luke-al, és ez idő alatt mindent rendeztem a fejemben. A koncerteken is látszott, hogy egymásra se nézünk, de az interjúkon azt mondtuk, hogy csak fáradtak vagyunk. Remélem a mai előadás jobb lesz.
***
-Ez az utolsó szám, a Beside You!-mondta Mike. A rajongók őrült sikitásba kezdtek, és elkezdtük a dalt.Egyszer csak azt éreztem , hogy valaki oldalról figyel, arra néztem,és Luke volt az. A szemembe nézett, és úgy énekelte a dalt.
-So close, but so far away...-énekelte, és egy könnycsepp folyt le az arcán.Legszivesebben odamentem volna, és óvatosan lecsókoltam volna azt, de nem tehettem meg,csak a mikrofon takarásában egy eltátogott "szeretlek"-et tudtam mondani. Elmosolyodott, és mindketten könnyezve énekeltük végig a dalt.
A koncert végén Mike és Ash nem jöttek be az öltözőbe, elvileg fontos elintéznivalójuk akadt. Szóval ketten maradtunk Luke-al, ami jó, mert szeretnék vele beszélni.
-Luke, tudunk beszélni?-kérdeztem halkan, de tudtam hogy meg fogja hallani. Rám nézett és bólintott egyet. Odamentünk a kanapéhoz, és furcsa mód, de úgy ültünk le, hogy Luke mögém került ,és a kezeit átkulcsolta a hasamon. Én a fejemet a mellkasának döntöttem és elkezdtem cirógatni a kezeit.
-Átgondoltam mindent...-kezdtem.-...és arra jutottam, hogy nagyon szeretem anyát, de el kell fogadnia,hogy Benned találtam meg életem szerelmét. Ha ő is szeret engem, akkor támogatnia kell.-mondtam.
-Calum, én nagyon szeretlek Téged, de nem szeretném, ha miattam romlana meg a kapcsolatod az édesanyáddal.-mondta, mire melegség öntöttel el a mellkasomat.
-Ez alatt a pár nap alatt elég sokat gondolkoztam, és arra jutottam, hogy Melletted olyan boldog vagyok, mint senki más mellett. Ezért fogok kockáztatni, mert én is szeretlek!-mondtam, megfordultam az ölében, és a szemébe néztem. Luke óvatosan megfogta az egyik kezével az arcomat, a másikkal pedig összekulcsolta ujjainkat, és lágyan megcsókolt. Mennyire hiányzott már!

Rájöttem, hogy ha szeretsz valakit, akkor semmiféle akadály nem állhat közétek, mert az igaz szerelem mindig győz.Néha küzdeni kell, mert az élet nem mindig kegyes, de megéri! Soha ne add fel, és küzdj azért, amiben hiszel! Én sem tudom, hogy anyám hogyan fog reagálni a Luke-al való kapcsolatomra, de mivel a szerelmemről van szó, kockáztatok Érte!Szeretlek Luke Hemmings!