-Meg a nagy faszt. - Tomi rám se néz,miközben válaszol. A telefonját nyomkodja, lehet azt se hallotta,amit mondtam,ez csak valami reflexmondat nála. Sötét van, hazafele sétálunk az iskolából. Ma tovább maradtunk, a farsangra díszítettünk és eléggé besötétedett. És én félek a sötétben, elvesztem az időérzékem és bepánikolok. És,mint valami hülye, úgy gondoltam,hogy ha szépen megkérem Tomit,akkor elkisér egy darabig. Ezek szerint nem.
Szó nélkül gyorsítok és ott hagyom. Még 2 kereszteződés + egy fél utca és otthon vagyok.
Hátra nézek,de már nem látok ott senkit. Ez jó,nem? Egyedűl vagyok. Nem követ senki. Nem követ ő. Balra kanyarodok.
Még 1 kereszteződés + egy fél utca.
Valami mozgást hallok. De lehet csak a képzeletem játszik velem. Nem nézek hátra. De aztán megint hallom. Mintha...mintha valami kulcs csörömpőlne. Hirtelen elönt a düh Tomi iránt, hogy mért nem bírt legalább csak idáig kisérni. Akkor most nem lenne ilyen izzadt a tenyerem. Újabb balra kanyar.
Fél utca van még.
A 6. ház a miénk. Kibírom. De aztán egy kéz vissza ránt, mintha hallaná a gondolataim, és így jelzi,hogy nem. Nem bírod ki.
YOU ARE READING
Mert én minden nap félek.
FantasyMikor éjszaka van,és nem látsz semmit jól esik a zaj. Az ének. A beszéd. A sikítás. A csicsergés. Mikor a világ, már csak egy szürke folt előted, nincs benned más érzés csak a félelem. De azért hálát adsz,hogy érzel még valamit.
