Mert én minden nap félek.

3.fejezet

Fáj a fejem. Ez az első normàlis gondolatom. Utána az,hogy hideg van. Aztán testemet vègig járja a félelem és egy pillanat alatt kinyitom a szemem és felülök. Jesszus, én az utca közepén feküdtem eddig! Elájultam volna? Emlékszem az érintésre a vállamon. Elájultam. Hogy a picsába lehetek ilyen bèna? Valaki hozzám ér, én meg össze esek... Ha kiakartak rabolni, vagy esetleg ő lett volna, nem lett volna nehèz dolga. De nem ő volt, mert még itt vagyok. És ahogy megtapogatom magam mindenem nállam van. Felszedelőzködöm és hazamegyek.

~~~~~~~■~~~■~~~~~~~

- Hé Ann! - Elizabeth kerek arcán vigyor terűl el, ahogy meglát - Ugye jösz holnap? Pár másodpercig hunyorítva nézek rá, mintha így a kitudnám találni mire gondol. Szerencsére rögtön leesik neki,hogy fogalmam sincs mi van holnap.
- Jaj, ne csináld már! Levi már egy hete meghívott rá! Tudod... az ivós parti - hadarja, miközben szugerálva nézz rám. Nyilván azt akarja,hogy menjek. Hát, elég szarúl csinálja.
- Nem is tudom - a számat kezdem el rágni, miközben átveszem a hazajutási lehetőségeket. Anyámék csak későn érnek haza, értem jönni se tudnak. De legalább nem kéne egyedűl lennem egész este - Rendben!
Elíz újra vigyorog és ez rám is átragad.
- Ingyen osztagatnak valamit, vagy mi van? - Stefi feketébe öltözve, barna haját felfogva egy kontyba néz ránk zavartan, összevont, tökéletes szemöldökkel. Vele be is zárúl a mi kis csapatunk.
- Hah, nem. Vagyis jó lenne, de most a holnapi partiról volt szó - Eliz rá is őrülten vigyorog, nagyon be van sózva. - Ann is jön!
Stefi arcára még inkább zavarodottság ül ki ahogy rám néz. Megértem, szinte sehova sem megyek. Khm.. mert félek,hogy egyedül hagynak, vagy hogy rám nyomúl valaki. Esetleg mindkettő.
- Nem mennénk be? Nem akarok itt álni - fujtatok egyett.
Bemegyünk a bazi nagy faajtón (komolyan mintha valami istálóba lépnènk be) , és az első,amit látunk Tobi, Elizabeth exe, amint èppen egy másik lányt fal. Akarom mondani csókol. Csak mintha leakarná nyelni. Vagy éppen kihányni. A lényeg,hogy sajnálom a csajt.
Eliz beharapja a száját, lehajtja a fejét, és megy tovább. Mi meg szorosan követjük, próbálunk valamiféle erőt adni neki. Nem éppen sikerűl, de a következő pillanatban rögtön másra terelődik a figyelmünk..