-mivan???-akadtam ki teljesen ami nem meglepő...
-kicsim...-kezdte anya de nem hagytam hogy befejezze
-NEM! AZ EGYSZER SZÁZ HOGY NEM MEGYEK!-
-azthittük..hogy örülni fogsz...-mondták halkan és szomorúan amitöl egyböl megenyhültem
-oké...de...akkor örültem volna ha...akkor adjátok amikor nincs mit kockáztatnom...-mondtam szomorúan miközben a táskám szinte marta a vállam a meleg és a kétségbe esés miatt....
