Sablon sztori

8.oldal

Jenő bá kortyolt egyet és letette bögréjét a gitárra.
-Jézusom Panna.-forgatta szemeit. -Inkább menj a helyedre.
Jenő bácsi felém fordult.
-Üdv a suliban..(felvett egy sárga noteszt, amire pár adat volt írva) ...Alexa.
-Mindenki Alexnak szólít.
-Rendben, akkor áthúzom az utolsó a-t...Uh basszus...Most jut eszembe, hogy van már nálunk egy Alex nevű srác, de szard le ugyis kialakul, hogy hogy hívnak majd.
Miért nem szól az osztálynak, hogy itt van az új csaj és kussoljatok már?
Ezt a gondolatot fél perc után elhessegettem, mert ràjottem, hogy akkor mindenki engem figyel majd.
-Na, menj és ülj le valahova!
Körbenéztem ès rájöttem, hogy ritka sokan vannak. Minden könyv, ami új iskoláról szólt az új osztályban vannak kb. 15-en. Itt vannak vagy 34-en.
4-5 üres hely van. Két oszlop van és öt sor. Mind két sorban 4-4 gyerek ül.
A fal ronda sárga, de össze van firkálva, ami enyhít a húgy színen.
Na jó, folytatnom kéne, hogy hova üljek le, mert már kínos, hogy 10 perce itt állok.
Egy gyerek volt, aki nem fetrengett az asztalon, nem pöcingette a másik orrát és nem ült a másik nyakába. Csupán zenét hallgatott és szemével folyton engem nézett. Nem félt a szemkontaktustól. Lelogó tincsei alól figyelte minden lépésem. Szemével az egész testemet végig mérte.
Mi van bazdmeg röntgen szemei vannak vagy beleültem egy kutyaszarba?
Arra a következtetésre jutotttam, hogy mellé ülök.