-Bárhova mehetünk. Csak ne a Sztárbákszba. [sablon: Starbucks] -törtem meg a csendet.
Alex ugyan úgy zsebre tett kézzel sétált, viszont elmosolyodott.
-Adom.
-Jó. Értem én, hogy azt mondtam ne a Sztárbákszba vigyél, de az egy kicsit túlzás, hogy elhoztál a Sztárbáksz mellé, a metró megállóba és vettél nekem egy 160 Ft-os kávét az automatából.
-Ajándék lónak, gecire ne nézd a fogát. -nyújtotta oda a barna műanyag poharat.
-Jegyzem.-bólintottam, egy gúnyos gúnyos mosollyal az arcomon.
Leültünk az Erzsébet-tér egyik padjának a tetejére. Hidegebb tavaszi nap volt. A szaggatott farmerom alá befújt a szél. Felállt a szőr a lábamon...Persze csak ott, ahol nincs leborotválva.
-Mit keresel a világ legbénább iskolájában?
-Rajulok.-nevettem el magamat.
-És miért vagy mindig olyan, mint ha belennél szívva?-nézett rám sötét barna szemeivel.-Lassú vagy és mindig faszságokat beszélsz.
-Hallod, tesám. Kicsit durva vagy. Kevesebb, mint fél napja ismersz és a 'mindig' időhatározót használod rám?-pattantam fel.
-Csücsülj le. Ne kezdj el hisztizni.
-Csak belement a bugyi a fenekembe.-szedtem ki a bugyimat a seggemből, nadrágon keresztül.
Alex elnevette magát és legyintett egyet, majd elindult. Én is ezt tettem. Csak a másik irányba.
YOU ARE READING
Sablon sztori
Teen Fiction*Sablon sztorinak álcázott, nem sablon sztori.* [A sablon részeket jelzem.] Trágár szöveget a hangulatomtól függően tartalmaz. De lényeg, hogy tartalmaz.
