Álom J.S.

Part 1.

~Bethany szemszöge~

-Megkérem Bethany-t hogy jöjjön le a bejárathoz.
~hallottam meg a nevemet a hangosbemondóban. Amilyen gyorsan csak tudtam mentem le mert ismertem már annyira az árvaház igazgatóját hogy képes azert kidobni innen mert kések pár másodpercet.
Igen,igen árvaházban élek lassan 13 éve és most leszek 13. Utáltam itt felnőni pokol volt az egész. Míg más gyerek kint játszhatott a barátaival és a szülei foglalkoztak vele én bent töltöttem az időmet vagy a kórházba vagy csak az itteni házi orvosnál mert én voltam itt a különc gyerek akit senki se szeretett és még a nevelők is meg ütöttek ha úgy volt kedvük. A nálam idősebb fiúk vagy lányok minden nap piszkáltak vagy meg szivatttak valahogy, egy ideig foglalkoztam velük és megprobáltam valahogy elkerülni őket de mindig megtalálták és akkor mégjobban meg vertek de mostmár inkább meg se próbálok el térni az ütések elől csak csendben tudom őket. Le értem a bejárathoz ahol Mr.Henderson volt és két 30 körüli emberrel beszélt egy nővel és -gondolom- a másik a férje volt.

-Ohh... hát itt vagy kedvesem!
~phff.. remek megint játsza az agyát két idegennek hogy el vigyenek egy kölyköt.

-Üdv Mr.Henderson, miért hivatott ide?

-Nos kedveském azért mert ez a kedves és fiatal házaspár örökbe akar téged fogadni.
~oket... kicsit sok a ,,kedves" szó.

-T-Tessék engem akarnak örökbe fogadni?
~fordultam az új ,,szüleim" felé.

-Igen mi téged szeretnénk mer egy kiababával nagyon nehéz lett volna úgy hogy mind a ketten dolgozunk és az is biztos hogy egy 13 lány nem egy ilyen helyen akarna tovább élni.
~azta ez a nő szerintem belelát a fejembe bár mondjuk melyik gyerek nőne fel egy ilyen khm.. hogy is mondjam k***a szar helyen.

-Úr ISTEN nagyon nagyon nagyon köszönöm ez életem legszebb napja köszönöm köszönöm.
~borultam sírva az új családom nyakába.

-Na menj pakolj össze gyorsan hogy minél előbb el menjünk innen.

-Rendben sietek.
~rohantam fel a szobámba. Ez hihetetlen, amilyen gyorsan csak tudtam össze pakoltam és szaladtam vissza hozzájuk.
A kocsi csomagtartójába bele raktam a táskámat, be szálltam hátra és el is indultunk az új családommal a házunk felé.