A Mágia Csodái

Roxanne Weasley szemszöge

Augusztus 30.

A Weasley család szokásos reggelhez készüllt.
Apa ( George W. ) a reggeli proféta az napi számát olvasta. Anya ( Angelina W. J. )
reggelit csinált . Az öcsém ( Fred W. ) még aludt vele ellentétben én ( Roxanne W. ) már rég kész voltam és sajnos csak akkor reggelizhettünk mikor drága kis öcsém felébredt , ez nagy bánatom volt egész nyáron . Az öcsém szó szerint olyan mint egy medve
- sokat eszik
- sokat alszik
- kibírhatatlanul büdös
Útálom a kis gyereket igaz csak egy év van köztünk de mégis úgy viselkedik mint egy két éves még apáék is az én pártom fogják pedig ők mindig Fredét szokták.
####################
Ezekhez képest a reggel elég gyorsan telt míg egyszer csak egy bagoly szállt be a nyitott abkakon. Egy vörös pecsétes levél volt a karmaiba, apa a szárnyánál fogva elvette tőle a levelet. Jól tudtam miaz ahogy apa is gyorsan oda nyomdta anya arcába aztán a kezembe adta, biztatóan rám nézett, hogy nyissam ki hamar. Lepillantottam a levélre , egy átlagos pergamen amire valószínüleg nyomtatva volt a szöveg. Roxanne Weasley London Kings road 18. Gyorsan kinyittotam levelem és elolvastam persze tudtam mi áll benne már az unoka testvéreimnél láttam párszór. Ekkor nagy fáradtan bobiskolt le a földszintre hozzánk Fred míg meg nem látta a levelet a kezembe , gyorsan kikapta és elkezdte olvasni . -Na ne már! Azt hittem mugli vagy a fr... fejezte volna be a mondatot de rákelett jönnie , hogy nincs egyedül. Egy alapos fejmosás után elindultunk a jó öreg abszolútra, elöszőr Olivanderhez mentünk. Komolyan az a férfi van már száz éves mikor beléptünk vidám mosollyal üdvözölt minket.
-Áh Weasleyék! Mr. Weasley ismét új?!? Nézett apára bohénul. Jól ismerte a családunkat szinte mindeg fél évbe elmetünk hozzá mert drága apám gyakran nagy kedvel rontotta el varázs pálcáit. - Jaj dehogy majd a jövő hónapba most a lányomnak Roxynak veszük meg az elsőt. Ölelt át anya félkarral. Reméltem itt nem csinálja majd ezt, anya imád mindig magához hasonlítani. Első lépések idézem "ohh énis ilyen voltam kis koromban,, stb.... és éveken azt hallgatam milyen csodás, hogy ráüttötem és nem az öreg Weasley nagypapára akire már nem emlékszem mert kiskoromba elhunyt. De a nagyi még él és mindig szeretettel vár minket az Odúba. Opsz vissza Olivanderhez az a férfi mindig olyan különös volt számomra. - Na Roxy gyere velem. Szólt vékony hangján. Igazán hamar sikerült pálcát találni nekem így tovább álltunk, még bementünk néhány helyre és hopponáltunk is haza.

SZEPTEMBER 01.

Ma kezdem a tanulmányaim abRoxfort boszorkány és varázsló képzőben. Anyáékkal kimentünk az állomásra a kilenc és három negyedik vágányra. Mikor kiértünk akkor jött is a vonat gyorsan fellszálltam és beülltem egy üres fülkébe. Szeretek egyedül üllni , mondjuk jobb egyedül ülni mint az unoka testvéreimmel. Végülis James még oké de Albus meg Rose soha velük soha.
Eltelt egy tíz perc mikor egy kb. velem egykorú srác esett be az ajtón. -Nem baj? Kérdezte magabiztosan. Mire válaszolni tudtam volna már le is üllt elém és kinyujtotta a kezét- Dylan Finnigan. Megfogtam kezét és kissé elpirultam válaszoltam-Ro..Roxanne Weasley. Dadogtam láttam a fiún , hogy észre vette viselkedésem és inkább figyelem elterelésként a táskájába kezdett el matatni. Kivett egy elég réginek tünő könyvet vett elő, és azt kezdte el olvasni. Én meg már szinte belemerülltem az út bámulásába mikor egy másik fiú lepétt be. Félénkebb volt mint Dylan , és dadogva szólalt meg - Öhhm ne...nem gond ha leüllök? Szinte egyszerre tértünk Dylannal a valóságba.- Jaj dehogy nyugodtan. Mondtam vidáman , a srácon látszott hogy megnyugodott aztán újra zavartá vállt. Elkezdte ütöketni a fejét és magába motyogni- Ostoba Jason! Ostoba! OSTOBA!! Dylannen is láttam , hogy semmit sem ért, kicsit furcsa volt az egész. - Hey haver! Minden oké? Kérdezte lazán Dylan. - Oké!?! Semmi sem oké! Nézett rá idegesen a Jason. Ezután Jason többet az úton nem szóllt hozzánk és igazán nem voltam nagy szószátyár így inkább hagytam. Az út további szakasza elég unalmas volt, míg meg nem érkeztünk. Kihajtottsk minket a vagonokból és egy helyre zavarták az elsősöket vagyis jómagam és két utitársatam is. Egy hatalmas ember volt a sor elelyén, de hisz jól tudtam ki ez. Gyorsan megragadtam két új barátom kezét és átrángattam őket a tömegen. Megálltunk a nagy darab ember mögött és hangosan felkiálltottam- szia Hagrid! A nagy óriás kedves mosolygós tekintettel nézett le ránk. -áhh a kicsi Weasley! Szerbusz kis drága. Szólt le . Barátaim döbbenten nézték a beszélgetést, majd ránézett a zsebórájára és és intett hogy kövessük .

Követtük Hagridot egészen a csónakokig, természetesen tudtam, hogy mi fog történni mert anya leirt mindent kis korában a naplojaba, a csónakkokal mentünk a kastélyhoz ami hatalmas volt és rettenhetetlen, mikor beértunk az igazgatónő várt minket az ajtóba Mcgalagony proffeszor. -Nos bemennek azon az ajtón és találkoznak társaikkal de előtte beosztjuk önöket az iskola négy házába a Hollohátba a Hublahugba a Mardekárba és a Grifendélbe. Uristen ez a nő minden évben ugyanazt a szöveget mondja, de azért kedvesnek tűnik . Uuu és a házak közül remélem a Griffendélbe kerülök az egész család abba volt. Leszállítottak minket a vonatról, egy hatalmas alak volt a gyerek sereg elején. Így hát megragadtam két új barátom kezét és elkezdte átráncigálni őket a tömegen. Hátulról átöltem a nagy óriást, majd mikor a drága Hagrid észrevett hátra fordult és ő is megölelt. Barátaim döbbenten kikerekedett szemekkel bámulták az eseményeket. Majd Hagrid ránézett zsebórájára és intett, hogy kövessük.
Követtük Hagridot egészen a csónakokig természetesen tudtam , hogy mi fog történni mert anya leirt mindent kis korában a naplójába. A csónakkokal mentünk a kastélyhoz ami hatalmas volt és rettenhetetlen mikor beértünk az igazgató várt minket az ajtóba Mcgalagony proffeszor. -Nos bemennek azon az ajtón és találkoznak társaikkal de elötte beosztjuk önöket az iskola négy házába a Hollóhátba a Hublahugba a Mardekárba és a Grifendelbe. Uristen ez a nő minden évben ugyan azt a szöveget mondja de azért kedvesnek tűnik . Uuu és a házak remélem a Griffendelbe kerülök az egész család abba volt.
A kalaphoz sorba hivtak ki minket első David Wood kis vacilálás után meglett az eredény- Griffendél, a második Scoprius malfoy, mikor ezt a nevet hallotam felkaptam a fejem ahogy a legtöbben a Mardekárt kivéve mindenki szúros szemmel bámulta szegényt, a Mardekár inkább szégyelve majd mikor a kalap a fejére kerüllt feljajdult - Aaaa Malfoy! Kicsi fiú tudom hol leszel te jó helyen - Griffendél a többi Grifendélesek csak ülltek ott csendben.
Míg mikor mások kerülltek oda úvöltve tappsoltak, már szinte annyira belemerültem a fiú sajnalásaba meg se halottam ,hogy engem szólitottak, már csak akkor mikor Mcgalagony harmadjára hivott. Gyorsan felkaptam a fejem -Roxanne weasley! már szinte ordította a nevem. Mikor kirohantam a székhez Mcgalagony a fejembe nyomta a kalapot és egy chhh kiséretében arébb állt. Kalap hirtelen törte meg a csendet -Ajajaaj ez nehéz, egyszer történt ilyen eddig az iskolaba. Az is húsz éve egyszerre mind a négy házba beillik mint harry potter esetleg rokon??
-Nagybátyám mondtam bátran - Háát nem is tudom te hova szeretnél kerülni ? Erre egyertelmű volt a válasz így gyorsan rávágtam - Griffendél.
A kalap elgondolkodott majd rájött, hogy nem mondok olyan nagy hülyeséget. Majd rávágta - Jó legyen Grifdendél!! Halatszott a néma teremben, ekkor az összes Griffendéles üvöltött tapsolt a legtöbben fel is álltak. Az asztálnál különféle korúak ülltek össze vissza egy ember volt kitaszítva a társaságból Malfoy. James magamellé intett de mikor indultam volna egy Potter fan elfoglalta a helyet. Hisz itt a Roxfortba Potter egy hős volt így a gyerekeit is körbe rajongták. Ez alól James se volt külömb, nagy bánatomra pedig őt birom tők jófej. Így hát más üres helyet kellet találnom, volt egy üres hely szemben Jamessel Albus mellet aki szintén Potter ő mellé nem akartam ülni hisz utálom. Utolsó szabad hely Scropius Malfoy mellet volt nem volt igazán bajom vele hisz nem tett elenem semmit így mellé leülltem.- Szia a nevem Roxy! Na és a tiéd?? A srác nagy kék szemével rámnézett már szinte könyezett és flegmán vissza szólt. - Mintha nem tudnád Weasley!! Kissé meglepődtem a válaszon így felvettem az ő stílusát.- Igazad van! Tudom mi a neved csak tudod így kezdünk egy beszélgetést Londonba. Scorpius kikerekedett szemmel nézett rám gondolom nem nagyon szóltak neki vissza még. Kezdte észrevenni, hogy én barátkozni akarok vele így felém fordult és kedvesebben megszólalt -Scrop. Nem igazán értettem ezzel mire akar gondolni és ezt ő is észre vette. - Scropnak a barátaim szoktak hívni. Válasz ként csak vigyorogtam, egy fél mosoly ( amit kimondottan jól csinál ) vissza fordult az asztalhoz és hallgatuk tovább az igazgatót. Már beosztotta a diákokat , pár egyszerű szabályt mondott el majd felnyitotodtak a tányérok és száz meg száz incsiklandó étel jelent meg. Gyorsan mindenki elkezdett enni míg van . Scroppal a nagy beszélgetés közepette nem vettem észre, hogy másik két barátom is Griffendéles lett. Leültek elém és bemutattam nekik Scropot kissé furán fogadták, de bele törödtek. Csupán este volt idönk megnézni a szobákat, az ajtó helyén egy kép van a festett dráma. A jelszó meg nagyon fura valami olyan ,hogy oroszlán szív . Roxfortos első napnak nem is rossz már van három itteni barátom eddig nincs ellenségem szóval minden jó!

Köszi , hogy elolvastátok! Ha tetszett vote-jatok (;
Puszi: kincs901
☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆