First Night without YOU

Maró üresség

Amy

Csend volt körülöttem. Az ablakon behallatszódott az udvaron játszó gyerekek hangja. A függönyt néha meglebegtette a szellő.
Lassan kinyitottam a szememet. Az asztalnál egy alvó nő ült. Lángvörös haja az arcába lógott melyen a fáradt-ság tükröződött. Rózsaszínes ajkai kiszáradtak, arcán barátságos pír jelent meg. Ő az anyám, Deborah White. Nagyon hasonlítok rá. Sötét, vörös hajam a hátam közepéig ér, szemem sötétbarna bőröm világos.
Kikeltem az ágyból és halkan kiosontam a mosdóba. Megmostam az arcomat és próbáltam gondolkozni. A tegnap este teljes homály... az utolsó emlékem, hogy Josh nyugtat, Ben és Tom pedig türelmetlenül várakozik... Aztán filmszakadás.

Mark

Megkötöttem a nyakkendőmet majd Lilly mögé settenkedtem. Elkaptam a derekánál mire felsikított.
- Jóreggelt életem értelme.- csókoltam meg a nyakát.
- Szia én humoros hercegem.- nevtett.
Elengedtem majd megnéztem mit készít reggelire. A kedvencemet; sonkás omlettet.
- Isteni az illata.- szagoltam a levegőbe.
Lilly rám mosolygott majd nyomott egy puszit a számra. Átkaroltam ő pedig megsimította az arcomat aztán... elnevette magát.
- Mi van?- húzódtam el.
- Tojásos lett az arcod.- kuncogott.
- Mindegy az.- mosolyogtam rá majd újra megcsókoltam. Ekkor persze a telefonom kezdett csörögni. Még mindig Lillyt csókolva néztem meg a kijelzőt, hogy tudjam ki hív. A főnököm volt. Sóhajtva elléptem a barátnőmtől. Nem igaz hogy az ember még kettesben sem lehet a szerelmével.
- Bocs, ezt muszály felvennem.- mondtam majd felvettem a telefont Lilly pedig folytatta a reggeli elkészítését.
- Jóreggelt George.- vettem fel.
- Jóreggelt Mark. Új ügye van.- közölte ünnepélyesen mire felsóhajtottam.

Amy

Kijöttem a fürfőből és anyut találtam magam előtt.
- Szia.- mosolyogtam rá.
- Hogy érzed magad?- ölelt át.
- Jól.- mondtam.
- Készülj össze, haza megyünk. Csak addig tartottak bent amíg magadhoz térsz.- mosolygott majd hirtelen elkomorodott- Viszont tartozol nekem egy kis magyarázattal. Mi történt tegnap este?
- Nem tudom, anya őszintén nem tudom.- ültem az ágyra. Látszott rajta, hogy ez nem elégíti ki.
- Jó, majd megbeszéljük később. Most menj és öltözz át.- utasított majd a kezembe nyomta a ruháimat.
Bementem a WC-be hogy rendbe tegyem magam. Felvettem a ruhámat, megfésülködtem, megmostam a fogam. Amikor kimentem a szobába anya már nem volt ott. Felkaptam a táskát amiben a pizsim és a fogkefém volt majd kimentem a folyosóra.
Apa és anya volt ott egy férfi társaságában.
- Szia apa.- öleltem át.
- Szia tündérkém.- köszönt kedves rekedtes hangjával. Őszes haja kócosan meredt az ég felé, kék szemei alatt sötét karikák húzódtak.
Ahogy apuval szétváltunk az ismeretlen férfira néztem. Nem lehet olyan sokkal több nálam, 22 körül lehet. Sötétbarna haja a szemébe lógott és össze-vissza állt. Sötétkék szemeivel engem fürkészett, feszes fehér pólója kiemelte kidolgozott felsőtestét ehhez pedig tökéletesen illett fekete gatyája.
- Maga Amy White? Mark Geller vagyok, szeretném kihallgatni.- mutatkozott be.
- Miért?- kérdeztem elfolytott hangon.
- A barátja, Josh Reiner eltűnésével kapcsolatban szeretnék feltenni pár kérdést. Nem tudna pár dolgot mesélni a tegnap estével kapcsolatban vagy esetleg hogy....- kérdezgetett, de már nem hallottam amit mond. Beigazolódott amitől tartottam... Josh eltűnt, és én nem emlékszem hogy történhetett...
Egyszer csak kirobbant belőlem a sírás. Sikítottam volna de nem akartam anyuék előtt összetörni. A kezemet a számra tapasztottam és az ajtónak dőlve zokogtam. Annyira összeroppantam hogy nem bírtam a lábamon állni és összeestem.
- Amy!- térdelt mellém anya- Amy!!!