Szaba szárnyakon
Szeretnék szállni, de
Nem tehetem,
Mert démonok
Vannak körülöttem
Kik szűk burokba
Zárnak örökre.
Nem kapok levegőt
A tüdőm nem
Bìrja már,
Vért köhögök fel,
De a feketék
Mintha mit sem
Látnának, állnak
Tovább s nézik tétlenül.
Talán nem is
tudják?
Ez fáj,
Mert ők voltak
Velem legtovább.
Ők neveltek ebben
A burokban.
Ha ertettétek mire gondoltam és netán-tán valaki tudja miről beszélek az kommenteljen👌💕😘
YOU ARE READING
Poems
Short StoryThese poems are mine. Ezeket a verseket én irtam. Általaban fájdalomrol szólnak,vagy szerelemről illetve utálatról. Jó olvasást
