Véletlen - Larry Stylinson

MÁSODIK

*Harry Styles* 

Még van pár percem, ameddig a limuzin megérkezik értem, de már most kiállok a szálloda ajtaja elé. Nem szeretném megvárakoztatni a sofőrt, hisz én magam se szeretem a várni kell. Telefonom rezgésére lettem figyelmes, amely azt jelezte, hogy üzenetem jött. A képernyőt megpillantva Grimshaw nevét láttam meg. 

"A díjátadó után várlak. x Nick."

Visszaírtam neki egy "oké"-t, majd az eközben megérkezett autó hátsó ülésén foglaltam helyet. Utazásom alatt elkalandoztak a gondolataim. Vajon igaza van Ednek, és egyszer tényleg megunom ezt? Hiszen Nickkel nincs köztünk semmi kötelék. Csak a szex. Lehet, hogy egyszer szerelmes leszek? Sosem éreztem olyat, hogy valakihez tartoznom kell. Az egész szerelem téma nem nekem lett kitalálva. Gondolkodásomból a kocsi fékezése zökkentett ki. Kiszálltam az autóból, de előtte borsos fizetést adtam a sofőrnek. 

A hátsó bejáratot használtam, mivel nem akartam túl nagy feltűnést kelteni. Bent már vártak a szervezők, s mindent elmondta, hogy hogyan kell csinálnom. Kiderült közben az is, hogy egy puszta véletlen, hogy engem kértek meg erre a szerepre. Az eredeti személy, aki a díjakat adta volna át, sajnálatos módon megbetegedett, így nekem jutott ez a feladat.  

A rendezvényt én fogom megnyitni, a Drag Me Down-nal. Emlékszem ezt a számot Ed írta, de szerinte az én hangomhoz és stílusomhoz jobban illik, ezért én énekeltem fel, és a végeredmény nem is lett olyan rossz. 

A vendégek szép lassan beérnek, s helyet foglalnak. Az ajtóban megpillantom a vörös barátomat, és mellette Taylort. Hogy nekem mennyire nem hiányzott ez a nő. Nagy sóhaj kíséretében elindulok feléjük. 

- Szia Hazz. - köszönt Ed, egy illedelmes kézfogással, amit viszonzok.

- Harry bébi! - vinnyogja Taylor, majd átölel. Parfümjétől öklendezni van kedvem, de ezt Edre tekintettel visszatartom. 

- Örülök,hogy látlak benneteket. Gyertek! - kísérem őket, a külön nekik lefoglalt helyre, mire ők csendben követnek.

Már a színpadon állok, és halkan felcsendülnek a DMD akkordjai. Teljes átéléssel, erőbedobással adom elő az egyik kedvenc számomat. 

"Nobody can drag me down..." zártam le a megnyitómat, és oldalra néztem, hogy megtudjam kinek a pillantása fúrt lyukat az oldalamba már a műsor kezdete előtt. Ahogy elfordítottam a fejem a világ legcsodásabb kék szempárjával találtam magam szembe.